„Mert erős vára vagy a nincstelennek, erős vára a szegénynek a nyomorúságban” (Ézsaiás 25:4)
Ha aggódni kezdesz a jövő miatt, jusson eszedbe, mi mindenen vitt már keresztül Isten! Olyan helyzetekben, amelyekről azt hitted, nem fogod túlélni, ő segített boldogulni, igaz? Semmi sem választhat el az ő szeretetétől (ld. Róma 8:38–39). Aggodalmaskodásunk azonban megfoszthat attól a biztonságtól, amit Isten szeretete nyújt. Joyce Meyer írta: „Olyan ember voltam, aki mindent meg akart érteni, mert ettől úgy éreztem, én irányítok. Rosszul éreztem magam az olyan helyzetekben, amikor valamit nem tudtam. Egész nap olyan gondolatok jártak a fejemben, mint például: Miért viselkedtem így? Vajon mit gondol X. Y. arról, hogy új autót akarok vásárolni? Miért nem válaszolt még Isten az imámra, amelyben munkahelyi előléptetést kértem? Talán valamit rosszul csinálok, vagy nincs elég hitem? Úgy tűnt, sohasem fogynak a miértek a fejemben, és ettől nyomorúságosan éreztem magam. Az elmém mindenféle hívatlan vendégnek (kínzó gondolatoknak) adott otthont, egyszerűen azért, mert soha nem mondtam nekik nemet. Tűnődtem, érveltem, aggódtam, tépelődtem, képzelődtem, és annyira szorongtam, hogy teljesen kimerültem. (…) Isten akkor megmutatta, hogy a megértés kényszerének rabja vagyok, és ezt el kell engednem. Nem történt meg egyik napról a másikra, de minden alkalommal, amikor elindult a fejemben a szokásos roham, azt mondtam: »Nem fogok aggódni, nem próbálok mindenáron rájönni a válaszra« – és fokozatosan képes lettem Istenre bízni az életemet.”
Isten ma a te gondviselőd, vezetőd, tanácsadód, védelmeződ szeretne lenni. Állj hát rá igéjére, mely ezt mondja: „Mert erős vára vagy a nincstelennek, erős vára a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben” (Ézsaiás 25:4).
Van az életedben valami, ami elkeserít, elbátortalanít, mert mások már rég aratják a babérokat, te meg még szinte el sem indultál? Kattints és olvasd tovább az Istennel a szürke hétköznapokban című üzenetsorozatunk 4. részét!
