Vajon elbotlottak valaha is azok, akik a Biblia szerint „Istennel jártak”? És vajon letértek olykor a helyes útról? Mindkét kérdésre igen a válasz, csakhogy minden reggel azzal az elhatározással keltek fel, hogy egész nap Istennel folytatják az útjukat. Az ő erejéből merítettek, az ő akaratát igyekeztek cselekedni, és azok felé a célok felé igyekeztek, amelyeket ő jelölt ki számukra.
Pál ezt írja: „Kérlek azért titeket [...], hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz” (Efezus 4:1 Károli). Ez azt jelenti, hogy tudnod kell, melyik irányba vezet téged Isten, és lépést kell tartanod vele. Amikor cselekszik, neked is cselekedned kell; amikor megáll, neked is meg kell állnod. Nem szabad, hogy „hívő” és „világi” részre szakadjon ketté az életed! „Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” – mondja a Biblia (ApCsel 17:28).
Nem mondhatod azt, hogy „ebben a dologban önmagamra támaszkodom, abban viszont a bennem lakozó Szentlélekre”. A Szentlélek nem jön és megy az életedben, hanem mindig veled van! Gondolkodj a következő igeversen: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett” (Jelenések 4:11). Milyen csodálatos gondolat: te is Isten akaratából, sőt gyönyörűségére teremtettél!
Ez tehát az egyik legfontosabb kérdés, amelyet fel kell tenned magadnak – mégpedig gyakran: „Mondd, Uram, neked tetsző ösvényen járok most?” (ld. Példabeszédek 13:5–6 ÚRK) Ha igen, akkor látni fogod, hogy mindig az a jó irány, amerre ő vezet, mindig az ő időzítése a tökéletes időzítés, és mindig ebből születnek jó eredmények.
