Egyszer egy asszony álmot látott, melyben egy angyal a következő üzenetet közölte vele: „Erényeid jutalmául 1440 font érkezik a számládra minden reggel – egyetlen kitétellel: minden nap végén el fog tűnni a számládról a fel nem használt egyenleg. Nem viheted át a következő napra, és kamatozni sem fog. Ugyanakkor másnap reggel újabb 1440 font kerül átutalásra.” Olyan eleven volt az álom, hogy amikor az asszony felébredt, magyarázatért fordult az Úrhoz. Isten erre megmutatta neki, hogy minden reggel 1440 percet kap – összesen ennyiből áll huszonnégy óra. Azért annyira fontos, hogy mihez kezd ezzel az egyenleggel, mert ez minden, amiből gazdálkodhat!
Neked is van egy hasonló számlád. Az a lényeg, hogy minden nap végén örömmel és elégedetten tudj visszatekinteni és azt lásd, hogy bölcsen fektetted be az aranyat érő időd.
Valaki egyszer ezt mondta: „Az idő Isten ajándéka, amit pedig kihozol belőle, az a te ajándékod Istennek.” Mennyire igaz! A zsoltáros így írt: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. (…) Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (…) Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” (10., 12., 17. v.).
