Imádság Isten akaratával összhangban

Az egyik kedvenc bibliatanítóm írja: „Isten megtanította, hogy éljem csak továbbra is azt az életet, amiben most vagyok, amíg várom, hogy a szívemben lévő dolgok megvalósuljanak. Néha annyira arra törekszünk, hogy életet adjunk valami következő dolognak, hogy nem élvezzük azt, amink van, és nem is viselünk rá gondot. Egyszer kaptam egy látást az Úrtól, de tíz év telt el, mire azt láthattam, hogy elkezd megvalósulni. A közben eltelt évek alatt azt hiszem, sok mindenről lemaradtam, mert próbáltam világra hozni valamit, aminek még nem volt itt az ideje Isten menetrendje szerint.”

Tanulj meg örülni annak, ahol éppen tartasz, amíg várod, hogy eljuss oda, ahol lenni szeretnél. Az életben több időt töltünk várakozással, mint amennyit azzal, hogy megkapunk valamit. Sőt, amikor megkapod majd, amire most vársz, rögtön valami másra kezdesz majd várni. Ilyen az élet. Ha nem tanulsz meg jól várni, örök frusztrációban fogsz élni.

Akkor valósul meg az álmunk, ha jól tudunk várni. Pál azt mondja: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). A „maga idejében” akkor jön el, amikor Isten tudja, hogy már készen állsz, nem akkor, amikor te azt hiszed, hogy készen állsz.

Istennek kijelölt időpontjai vannak arra, hogy bizonyos dolgokat elvégezzen az életedben, ezért akár meg is nyugodhatsz és várakozhatsz türelmesen, mert csak akkor fognak megtörténni, nem hamarabb.

Egy hölgy mondta egyszer nekem: „Évekig próbáltam megváltoztatni a családomat, de minél jobban próbáltam, annál inkább ellenálltak nekem, a dolgok pedig csak rosszabbra fordultak. Végül elkezdtem megérteni, hogy az ember nem tud megváltoztatni más embereket – erre csak Isten képes! Olyasvalamivel próbálkoztam, ami nem állt hatalmamban. Az én dolgom az, hogy szeressem őket, imádkozzak értük, türelmes legyek velük, és engedjem, hogy Isten változtassa meg őket. Amikor végre elálltam az útjából, ő meg is tette!”

Isten nem a mi terveink vagy menetrendünk szerint dolgozik. Csak ha ezt elfogadod, akkor tudsz megszabadulni attól a kényszerérzettől, hogy meg kell változtatnod embereket vagy helyzeteket, csak akkor tudod átadni őket Istennek.

Kérdezd meg magadtól: „Mit tennék másképp, ha nem próbálkoznék azzal, hogy irányításom alatt tartsam a végkifejletet? Milyen döntéseket hoznék? Milyen határokat állítanék fel?

Ha megpróbálunk Istent játszani, mindenki sérül. Rosszul esik, ha mások nem tudják vagy nem akarják azt tenni, amit mi szeretnénk. Ők is sérülnek, mert szeretetünk feltételekhez kötött. Ez nem olyasmi, ami Istennek tetszene, így neki is fájdalmat okozunk.

Isten azt mondta: „A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává” (Ézsaiás 42:16). Hallod? A dolgok elegyengetése Isten dolga – engedd, hogy tehesse!

Most azt mondod: „De én nem tudom, hogyan imádkozzak ezért, mert nem vagyok biztos benne, hogy mi Isten akarata ebben a dologban.”

Hallgasd csak: „Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát” (Efezus 1:9). Milyen öröm az, amikor Isten akarata többé már nem titok, mert ő maga ismerteti meg velünk. Amikor ez megtörténik, már másként szemléljük a dolgokat, a félelem többé nem tud játszani gondolatainkkal. Most már tudjuk – és a tudás hatalom!

Mi különbözteti meg a bankigazgatót a házmestertől? A tudása! Lehet, hogy minden másban egyenlők, de az egyikük megfizette az árat azért, hogy megtanuljon és tudjon olyan dolgokat, amelyek megkülönböztetik őt és nagyobb fizetséggel járnak.

Isten képes arra, hogy tudtunkra adjon valamit egy pillanat alatt, olyasmit, ami aztán egész életünket megváltoztatja. Kijelenthet valamit az éjszaka folyamán, ami megváltoztatja, hogyan érzed magad másnap reggel. Jelenlétében felfedezel olyan dolgokat, melyek célt adnak, reményt, tartást és erőt, hogy fel tudj kelni, és küzdeni tudj azért, ami jogosan a tiéd.