Biblia egy év alatt

Isten felkészíti Mózest a küldetésre

4 Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják: Nem is jelent meg neked az ÚR?! ² De az ÚR erre megkérdezte tőle: Mi van a kezedben? Egy bot – felelte. ³ Dobd a földre! – mondta az ÚR. Amikor a földre dobta, az kígyóvá változott, Mózes pedig elfutott előle. ⁴ Az ÚR azonban ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig a markában bottá változott. ⁵ Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
⁶ Majd pedig ezt mondta neki az ÚR: Dugd be a kezedet a ruhád alá! Ő bedugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól. ⁷ Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a ruhád alá! Visszadugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta a ruhája alól, ismét olyan volt, mint testének többi része. ⁸ Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél. ⁹ De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré változik a szárazon.
¹⁰ Mózes akkor ezt mondta az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. ¹¹ De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! ¹² Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! ¹³ De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!
¹⁴ Ekkor az ÚR haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. ¹⁵ Beszélj hát vele, és add az ő szájába a szavakat! Én pedig a segítségetekre leszek a beszédben, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. ¹⁶ Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig olyan leszel neki, mint az isten. ¹⁷ Ezt a botot pedig te vedd a kezedbe, és mutasd be vele a jeleket!

Mózes visszatér Egyiptomba

¹⁸ Ekkor Mózes visszament Jetróhoz, az apósához, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni testvéreimhez Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még? Jetró így felelt Mózesnek: Menj el békével! ¹⁹ Az ÚR ugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok az emberek, akik halálra kerestek téged. ²⁰ Ekkor fogta Mózes a feleségét és fiait, szamárra ültette őket, hogy visszatérjen Egyiptom földjére. Isten botját is kezébe vette Mózes. ²¹ Mert ezt mondta az ÚR Mózesnek: Amikor visszamégy Egyiptomba, ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek. Én ugyan megkeményítem a szívét, és nem akarja majd elbocsátani a népet, ²² de te mondd meg a fáraónak: Így szól az ÚR: Izráel az én elsőszülött fiam. ²³ Azért azt mondom neked, hogy bocsásd el az én fiamat, hadd szolgáljon áldozattal engem! Ha nem akarod őt elbocsátani, akkor megölöm a te elsőszülött fiadat.
²⁴ Útközben történt, az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az ÚR, és meg akarta ölni. ²⁵ De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, Mózes combjához érintette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! ²⁶ Akkor eltávozott tőle az ÚR. Cippóra akkor a körülmetélés miatt nevezte így Mózest: Véren szerzett vőlegény.
²⁷ Áronnak pedig ezt mondta az ÚR: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta őt. ²⁸ Mózes elbeszélte Áronnak mindazokat az igéket, amelyekkel az ÚR elküldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket megparancsolt neki. ²⁹ Azután elment Mózes és Áron, és összegyűjtötte Izráel fiainak összes véneit. ³⁰ Áron elmondta mindazt, amit az ÚR mondott Mózesnek, Mózes pedig bemutatta a jeleket a nép előtt. ³¹ A nép pedig hitt. Amikor meghallották, hogy az ÚR számon tartja Izráel fiait, és meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.

A fáraó elutasítja Mózes és Áron kérését

5 Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában! ² A fáraó azonban ezt felelte: Kicsoda az az ÚR, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az URat, úgyhogy nem is bocsátom el Izráelt. ³ Erre ők ezt mondták: Találkoztunk a héberek Istenével. Hadd menjünk ki azért háromnapi járóföldre a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak, hogy ne sújtson bennünket dögvésszel vagy fegyverrel. ⁴ De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Mózes és Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkájától? Menjetek, folytassátok a kényszermunkát! ⁵ Már így is sok a mihaszna nép az országban – mondta a fáraó –, és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a kényszermunkát?!

Még nehezebb lesz Izráel sorsa

⁶ A fáraó még aznap megparancsolta a nép sanyargatóinak és felügyelőinek: ⁷ Ne adjatok többé szalmát a népnek a vályogvetéshez, ahogy eddig: Menjenek, és szedjenek maguknak szalmát! ⁸ De hajtsatok be rajtuk ugyanannyi vályogot, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle, mert lusták ezek, azért kiáltozzák: Menjünk és áldozzunk Istenünknek! ⁹ Ha nehezebb lesz az emberek munkája, és el lesznek vele foglalva, akkor nem törődnek majd hazug beszédekkel. ¹⁰ Kimentek tehát a nép sanyargatói és felügyelői, és azt mondták a népnek: Így szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát. ¹¹ Menjetek, szedjetek magatoknak szalmát ott, ahol találtok! De a munkátokból semmit sem engedünk el.
¹² Ekkor a nép szétszéledt egész Egyiptomban, hogy a tarlón szalmát szedegessen. ¹³ A sanyargatók pedig folyton csak hajszolták őket: Végezzétek el a napi munkátokat úgy, mint amikor még volt szalma! ¹⁴ Meg is verték Izráel fiainak felügyelőit, akiket a fáraó sanyargatói rendeltek föléjük, és azt mondták: Miért nem végeztétek el sem tegnap, sem ma a vályogvetést úgy, mint eddig, az előírt mennyiségben? ¹⁵ Akkor bementek Izráel fiainak felügyelői a fáraóhoz, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal? ¹⁶ Szalmát nem adnak szolgáidnak, mégis azt parancsolják, hogy csináljunk vályogot. Sőt most még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel. ¹⁷ De ő így felelt: Lusták vagytok, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni az ÚRnak. ¹⁸ Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek, de a kiszabott vályogot be kell szolgáltatnotok!
¹⁹ Izráel fiainak felügyelői látták, hogy bajban vannak, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni! ²⁰ Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak rájuk várakozva, ²¹ ezt mondták nekik: Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg benneteket, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és udvari emberei előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket!
²² Ekkor Mózes az ÚRhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért bánsz ilyen gonoszul ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! ²³ Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, te pedig semmit sem tettél, hogy megszabadítsd a népedet.

Az Úr megújítja ígéretét

6 Akkor ezt mondta Mózesnek az ÚR: Majd meglátod, mit teszek a fáraóval: erős kéz kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából.

² Azután beszélt Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok az ÚR! ³ Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint „Mindenható Isten”, de azt a nevemet, hogy „ÚR”, nem nyilatkoztattam ki nekik. ⁴ Szövetségre is léptem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak. ⁵ Meghallottam Izráel fiainak jajkiáltását is amiatt, hogy az egyiptomiak rabszolgamunkára kényszerítik őket, és visszaemlékeztem szövetségemre. ⁶ Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az ÚR, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától, és megmentelek benneteket a nekik végzett rabszolgamunkától; megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. ⁷ Népemmé fogadlak titeket, én pedig Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. ⁸ Azután beviszlek benneteket arra a földre, amelyről megesküdtem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom, és nektek adom majd azt örökségül. Én vagyok az ÚR! ⁹ Mózes pedig elbeszélte mindezt Izráel fiainak. De nem hallgattak Mózesre kishitűségük és a kemény munka miatt.
¹⁰ Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: ¹¹ Menj be a fáraóhoz, Egyiptom királyához, és mondd meg neki, hogy bocsássa el országából Izráel fiait! ¹² Mózes azonban így beszélt az ÚR előtt: Hiszen Izráel fiai sem hallgattak rám! Hogyan hallgatna hát rám a fáraó, amikor még a beszédben is ügyetlen vagyok?! ¹³ De az ÚR szólt Mózesnek és Áronnak, és odarendelte őket Izráel fiaihoz meg a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izráel fiait Egyiptom országából.

Rúben, Simeon és Lévi családfája

¹⁴ Ezek voltak a nagycsaládok fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók és Pallú, Hecrón és Karmí. Ezek voltak Rúben nemzetségei. ¹⁵ Simeon fiai voltak: Jemúél, Jámín és Óhad, Jákín, Cóhar és Saul, egy kánaáni nő fia. Ezek Simeon nemzetségei.
¹⁶ Ezek pedig Lévi fiainak nevei, származásuk szerint: Gérsón, Kehát és Merárí. Lévi százharminchét évet élt. ¹⁷ Gérsón fiai voltak: Libní és Simí, nemzetségeik szerint. ¹⁸ Kehát fiai voltak: Amrám és Jichár, Hebrón és Uzzíél. Kehát százharminchárom évet élt. ¹⁹ Merárí fiai voltak: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei származásuk szerint.
²⁰ Amrám feleségül vette Jókebedet, apja húgát, ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét évet élt. ²¹ Jichár fiai voltak: Kórah, Nefeg és Zikrí. ²² Uzzíél fiai voltak: Mísáél, Elcáfán és Szitrí.
²³ Áron feleségül vette Elísebát, Ammínádáb leányát, Nahsón húgát, ő szülte neki Nádábot és Abíhút, Eleázárt és Ítámárt. ²⁴ Kórah fiai voltak: Asszír, Elkáná és Abíászáf. Ezek a kórahiak nemzetségei. ²⁵ Eleázár, Áron fia Pútíél egyik leányát vette feleségül, ez szülte neki Fineást. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint.
²⁶ Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt mondta az ÚR: Vezessétek ki Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint! ²⁷ Ők – Mózes és Áron – beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptomból.

Mózes és Áron a fáraónál

²⁸ Amikor az ÚR Egyiptom földjén beszélt Mózessel, ²⁹ így szólt az ÚR Mózeshez: Én vagyok az ÚR! Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked! ³⁰ Mózes azonban így beszélt az ÚR előtt: Hiszen én még a beszédben is ügyetlen vagyok! Hogyan hallgatna rám a fáraó?