Biblia egy év alatt

Jeruzsálem megaláztatása

22 Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment? ² Csupa lárma, zajongás a város, vigadozik a vár! A halálra sebzetteket nem kard sebezte meg, halottaid nem harcban estek el. ³ Vezetőid mind egy szálig elmenekültek, nyíllövés nélkül kerültek fogságba. Mind fogságra jutottak, akiket csak megtaláltak, bármily messze futottak. ⁴ Azért ezt mondom: Ne nézzetek rám, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal, hiszen népem pusztulóban van! ⁵ Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja jön az Úrtól, a Seregek URától a látomás völgyére. Aláássák a falat, és kiáltás hangzik a hegy felé. ⁶ Élám fölveszi tegzét, jön harci kocsikkal, emberekkel, lovasokkal, Kír is pajzsot ragad. ⁷ Gyönyörű völgyeid megtelnek harci kocsikkal, a lovasok felsorakoznak a kapu előtt. ⁸ Leleplezték Júda védelmét: megszemlélitek azon a napon az Erdő házának fegyvertárát, ⁹ meglátjátok, mily sok rés van Dávid városán, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét. ¹⁰ Összeírjátok Jeruzsálem házait, egyes házakat leromboltok, hogy megerősítsétek a várfalat. ¹¹ Medencét csináltok a két várfal között a Régi-tó vizének. De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök, és nem látjátok meg azt, aki régóta készíti! ¹² Az Úr, a Seregek URa azon a napon sírásra és gyászolásra hív, kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre. ¹³ De csak vigasság és öröm van! Marhát vágnak, juhot ölnek, falják a húst, isszák a bort: „Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!” ¹⁴ Kijelentette nekem a Seregek URa, hogy nem engesztelődik meg irántatok emiatt, amíg meg nem haltok! – mondja az Úr, a Seregek URa.

Sebná helyett Eljákím lesz az udvarmester

¹⁵ Így szól az Úr, a Seregek URa: Menj el az udvarmesterhez, ehhez a Sebnához, a királyi palota gondnokához, és mondd: ¹⁶ Honnan vetted a jogot, vagy ki engedte meg neked, hogy itt készíts magadnak sírboltot? Magas helyen készítetted sírodat, sziklában jelöltél ki magadnak hajlékot! ¹⁷ Pedig keményen megragad téged az ÚR, és messzire elhajít. ¹⁸ Csomóba göngyölít, és labdaként elhajít egy igen tágas földre. Ott halsz meg, oda kerülnek pompás szekereid, te, urad házának gyalázata! ¹⁹ Megfosztalak tisztségedtől, kidoblak az állásodból. ²⁰ Azután Eljákímot, Hilkijjá fiát nevezem ki szolgámmá, ²¹ palástodat rá adom, övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. ²² Az ő vállára teszem Dávid palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem tudja kinyitni senki. ²³ Szilárd helyre erősítem, mint valami szöget; ott lesz a díszhely atyjának házában. ²⁴ Őrá aggatják atyja házának minden ékességét, utódait és leszármazottait, minden apró edényt, a tálakat és mindenféle korsót.
²⁵ De így szól a Seregek URa: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik, a teher pedig, amely rajta volt, összetörik. Megmondta az ÚR!

Tírusz és Szidón pusztulása

23 Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult Tírusz! Nem maradt egy ház sem, nincs hova menni! Ciprus földjéről jövet mondták meg nekik. ² Némuljatok el, tengerpart lakói, szidóni kereskedők, kiknek követei átszelik a tengert, ³ a nagy vizeket! A Síhór gabonája, a Nílus aratása volt a jövedelme, és ő volt a népek vásártere. ⁴ Szégyenkezz, Szidón, mert így szól a tenger, a tengeri erődítmény: Olyan lettem, mint aki nem vajúdott, nem szült, nem nevelt ifjakat, nem dédelgetett leányokat! ⁵ Úgy gyötrődnek, akik Tírusz hírét hallják, mint amikor Egyiptomról hallottak. ⁶ Keljetek át Tarsísba, jajgassatok, tengerpart lakói! ⁷ Hát ez a ti vigadozó városotok, mely ősidők óta fennáll, amely messzire elment, hogy ott is megtelepedjék? ⁸ Kicsoda döntött így a koronás Tíruszról, melynek kereskedői vezérek, és kalmárjait tisztelik a földön? ⁹ A Seregek URa döntött így, hogy meggyalázza a kevélységet, és megalázzon minden pompát, mindenkit, akit tisztelnek a földön. ¹⁰ Műveld meg földedet, Tarsís leánya, mint a Nílus völgyét, mert nincs többé kikötő! ¹¹ Kinyújtotta kezét a tengerre az ÚR, megrendítette a királyságokat; elrendelte Kánaánról, hogy pusztítsák el erődítményeit. ¹² Ezt mondta: Nem fogsz többé vigadni, Szidón leánya, te meggyalázott szűz! Rajta, kelj csak át Ciprusra, ott sem lelsz nyugalmat! ¹³ Íme, a káldeusok országa! Még nem is létezett ez a nép, mikor Asszíria kiépítette Tíruszt a hajói számára. De ostromműveket állított ellene, palotáit lerombolta, romhalmazzá tette! ¹⁴ Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult erődítményetek! ¹⁵ Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig, ameddig egy király él. Hetven év múlva úgy jár Tírusz, ahogy a szajha-nóta mondja: ¹⁶ Fogd a citerát, járd be a várost, elfelejtett szajha! Szépen pengesd, dalolj sokat, hogy emlékezzenek rád!
¹⁷ Hetven év múlva az ÚR meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja bérét, mert paráználkodni fog a világ minden országával a föld színén. ¹⁸ De keresete és bére egyszer még az ÚR szent tulajdona lesz. Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizgessék, hanem azoké lesz ez a kereset, akik az ÚR színe előtt laknak, hogy jóllakásig ehessenek, és szép ruhába öltözhessenek.

Isten ítéletet tart a világ fölött

24 Az ÚR elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. ² Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgálóleány, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós. ³ Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. – Az ÚR jelentette ki ezt az igét. ⁴ Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas ég a földdel együtt. ⁵ Gyalázatossá tették lakói a földet, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. ⁶ Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. Ezért elfogynak a föld lakói, úgyhogy csak kevés ember marad. ⁷ Gyászol a must, búsul a szőlő, és sóhajtoznak mind, akik jókedvűek voltak. ⁸ Abbamaradt a vidám dobolás, megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó. ⁹ Nem borozgatnak nótaszó mellett, keserű az ital annak, aki issza. ¹⁰ Romba dőlt, puszta a város, zárva van minden ház, nem lehet bemenni. ¹¹ Borért kiáltoznak az utcákon, bealkonyult minden örömnek, száműzve van a földről a vidámság. ¹² Pusztán maradt a város, romhalmaz áll a kapu helyén. ¹³ Mert olyasmi történik a földön, a népek között, mint amikor szüret után olajbogyót vernek, vagy szőlőt böngésznek. ¹⁴ Azok hangosan ujjonganak az ÚR fenségének, kiáltoznak a tenger felől: ¹⁵ Dicsérjétek ezért Keleten az URat, az ÚRnak, Izráel Istenének nevét a tenger szigetein! ¹⁶ A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak! De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul csalnak a csalók! ¹⁷ Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! ¹⁸ Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki a veremből kimászik, kelepcébe jut. Megnyílnak odafönn az ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. ¹⁹ Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! ²⁰ Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé. ²¹ Azon a napon megbünteti az ÚR az ég seregeit odafönn a magasságban, és a föld királyait a földön. ²² Összegyűjtik őket, ahogy a foglyokat gyűjtik a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. ²³ Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek URa lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt dicsőség ragyog.

A megváltottak hálaéneke

25 URam, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot. ² Mert kőhalommá tetted a várost, az erődített várat romhalmazzá; a bitorlók palotája nem lesz város, soha többé föl nem épül! ³ Ezért tisztel téged az erős nép, téged fél a hatalmas nemzetek városa. ⁴ Mert erős vára vagy a nincstelennek, erős vára a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben – mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar, ⁵ mint hőség a szikkadt földön. De te megalázod a harsány bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét.

Isten lakomát készít a Sionon

⁶ Készít majd a Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborral, zsíros, velős falatokkal, letisztult újborral. ⁷ Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. ⁸ Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az ÚR! ⁹ Ezt mondják majd azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, és ő megszabadított minket! Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!

Móáb megaláztatása

¹⁰ Mert az ÚR keze nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén, ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák. ¹¹ Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha úszik. De az ÚR megalázza gőgjét, hiába csapkod a kezével. ¹² Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá zúzza.