Ne veszítsd el a reményt!
„Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed…” (Jób 11:18)
Van egy lelkiállapot, ami nélkülözhetetlen ahhoz az élethez, amelyet Isten szán nekünk. Ez a szívünk üzemanyaga. Ez a különbség azok között, akik kitartanak, és azok között, akik feladják. Úgy hívják: reménység. Hatalmas erő, ami arra ösztönzi elménket, hogy minden lehetőséget megvizsgálva megoldást keressünk és legyőzzünk minden akadályt. A remény mondatja ki a házasulandó párral az igent, bár nincs garanciájuk a jövőre, és később, a megszegett ígéretek után a remény segít összeszedni az összetört darabokat és újra próbálkozni. Ezért gyötrődnek a zeneszerzők a kotta fölé görnyedve, ezért küzdenek a festőművészek a vászon előtt, mert hiszik, hogy valami gyönyörű fog felcsillanni a küzdelemből.
Henri Matisse festőművész idős korában ízületi gyulladás miatt megbénult és szörnyű fájdalmai voltak. Alig tudta az ecsetet megfogni feldagadt ujjaival. Amikor megkérdezték, miért veszi kézbe mégis, azt felelte: „A fájdalom elmúlik, a szépség megmarad.” Ez a remény!
A Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján dolgozva Michelangelo annyira elcsüggedt, hogy már abba akarta hagyni a munkát, de a remény minden reggel újra felküldte az állványra, hogy befejezze hatalmas látomását. A remény vette rá Ábrahámot, hogy elhagyja otthonát anélkül, hogy tudta volna, hová vezeti őt Isten. A remény késztette Pált, hogy szembemenjen a hagyományokkal. A remény tüzelte az ószövetségi prófétákat arra, hogy fellépjenek a hatalmon lévőkkel szemben. Dávid azt mondta: „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta” (Zsoltárok 71:5).
Ne veszítsd el a reményt! Sok veszteséget túl tudunk élni, de a reményvesztés megbénítja a lelket. Hallgasd csak: „Lesz bátorságod az élethez, mert lesz reménységed” (Jób 11:18 NLT); tehát bármilyenek is a körülményeid, tartsd életben a reményt azzal, hogy Istenre összpontosítasz!
Imádkozz – és változz meg, hogy áldássá lehess!
Uram, te az átformálás Istene vagy. Te a legreménytelenebb helyzetet is áldássá tudod alakítani. Köszönöm, hogy átformáló hatalmad munkálkodik bennem, és át tudod alakítani az életemet, hogy a múlt fájdalma a szabadulás történetévé váljon. Neked adom ma az életemet, és kérlek, használd úgy, hogy mások számára a remény jelzőtüze lehessen!
