A „majd” csapdája

„Ne késs jót tenni… ha módodban van, hogy megtedd!” (Példabeszédek 3:27)

Estél már a „majd” csapdájába? Tudod, amikor azt gondolod: „majd ha lesz pénzem” vagy: „majd ha lesz időm” vagy: „majd ha a gyerekek már felnőttek.”

Figyelj csak: „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Példabeszédek 3:27–28). Ebben nincs kiskapu, kibúvó vagy csűrés-csavarás. Világos?

Isten csak akkor fog neked többet adni, ha használod azt, amit már neked adott. Ő az áldásait csatornákba tölti, nem csuprokba. Ha folyton azzal foglalkozol, mid nincs, ahelyett hogy mid van, sohasem fogod úgy érezni, van elég ahhoz, hogy másoknak is adhass. Felejtsd el a nagy dolgokat! Vigyél egy csomag zöldséget egy rászoruló családnak! A szekrényed zsúfoltságát változtasd valakinek az imáira adott válasszá! Még jobb, ha új dolgon adsz túl, olyasmin, amit tényleg meg akarsz tartani. Ez fejleszteni fogja a jellemedet, segít megfeszíteni az énközpontúságot, és segít mindinkább olyanná válni, mint Jézus. Hiszen azt mondtad, szeretnél olyan lenni, mint ő, igaz?

Ha le akarod mérni a nagylelkűségedet, nézd meg a macedóniai gyülekezetet, amely a legszegényebb volt Európában. Figyeld: „…nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett… erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték… hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nemcsak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából” (2Korinthus 8:2–5). Ez aztán az adakozás, nem?

Imádkozz így:

Uram, engedd, hogy mindenestül használhassam ma mindazt, amit nekem adtál! Mutasd meg, Uram, a lehetőségeket és eszközöket, amelyeket használhatnék, de nem vettem észre! Segíts nagylelkűen élnem, hogy minden alkalommal áldás lehessek! Uram, tégy ma engem csodává valaki számára! Amikor adok, segíts azt örömmel, mosollyal az arcomon tenni! Jézus nevében kérlek. Ámen!