Nem kell mindent megértened

Az, hogy Istennél van valami, nem jelenti azt, hogy ő automatikusan oda is adja azt neked. Nem, egy jó apa használja az önmérsékletet. Nem csupán jó a gyermekeihez, hanem jó a gyermekeiért. Gyakran visszatart valamit egy időre, hogy formálni tudja jellemüket és kijavítsa hibás viselkedésüket. Aztán már elég érettek lesznek arra, hogy ha jön az áldás, tudjanak vele bánni.

Ha ezt nem érted meg, akkor elcsüggedhetsz és haragodban talán el is fordulsz Istentől, mert hittél valamiben, amit nem kaptál meg idejében, vagy egyáltalán nem is kaptad meg. Ám ha jobban hiszel Isten bölcsességében, mint saját elképzeléseidben és terveidben, akkor belekapaszkodsz ígéretébe, bízol benne és türelmesen vársz válaszára.

Érettség kell ahhoz, hogy megértsük, ha valamit Isten nem ad meg, arra nincs szükségünk – vagy még nincs szükségünk rá. Ha szükségünk lenne rá, megadta volna. Igéje ezt mondja: „Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:12).

Ha hitben jársz, és mégis ellentmondás van aközött, amiről azt hiszed, szükséged van rá, és amit valójában megkapsz, ne feledd, Isten jobban tudja! Bízz benne!

Különben is mi haszna lenne, ha az egész világot megnyernéd, de lelkedet elveszítenéd (ld. Márk 8:36)? Ne hajtsd túl magad és ne borulj ki anyagi dolgok miatt! Tedd első helyre Isten céljait, és ezek a dolgok – bármik legyenek is – megadatnak majd, ha eljön az ideje (ld. Máté 6:33). Lehet, hogy nem akkor jönnek, amikor te akarod, de meg fogod kapni őket, amikor szükséged lesz rájuk.

Pál azt írja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6–7). Isten békessége – milyen csodálatos megtapasztalni! A körülötted élő emberek mind áhítoznak rá, de csak akkor kaphatjuk meg, ha elkötelezzük magunkat Istennek, és az ő törvényei szerint élünk.

Ha valamit odaszánsz Istennek, azzal teljesen átadod azt neki. Péter írja: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7).

Azt kérdezed, hogy kell a gondjainkat Istennek átadni?

Imádságban! Abban a pillanatban, ahogy észreveszed, hogy aggódsz vagy nyugtalanít valami, vidd azt azonnal az Úrhoz – és hagyd is nála! Ne adj napokat az ellenségnek arra, hogy dolgozzon rajtad! Minél tovább aggódsz, annál nagyobb lesz szorítása rajtad.

Joyce Meyer mondja, hogy egyszer megkérdezte Istentől, miért van, hogy annyi ember küszködik azzal, hogy össze van zavarodva. Isten azt válaszolta: „Mondd nekik, hogy ne akarjanak mindig mindenre rájönni, akkor nem lesznek annyira összezavarodva!”

Sokunknak szüksége van arra, hogy felszabaduljon a „mindent meg akarok érteni/mindent meg akarok oldani” kényszere alól. Rád is igaz ez? A Biblia azt mondja: „Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene” (1Korinthus 14:33). Nos, ha a zűrzavar nem Istentől ered, akkor vajon kitől? Az ellenségtől. Ő akarja elrabolni a lelki nyugalmadat, ő akarja, hogy az életed folyamatosan kuszált legyen, ő akar rávenni, hogy folyton meg akarj mindent oldani.

„Mit tehetnék?” – kérdezed.

Ha valamilyen kérdés adódik, teljesen jogos egy kis ideig tanakodni rajta. Ám abban a pillanatban, amikor érzed, hogy kuszálódnak a dolgok és zavarban vagy, köszönd meg Istennek, hogy nála megvan a válasz, és mondd el, hogy bízol benne, hogy meg is fogja azt mutatni neked a megfelelő időben. Ézsaiás azt mondja: „Kinek értelme reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel benned bízik” (Ézsaiás 26:3 KJV).

Az igazság az, hogy Isten csak akkor tudja békéjét adni neked, ha folyamatosan rá összpontosítasz!