Népbetegség (1)

A pszichológusok és tanácsadók a depressziót egymás között gyakran így nevezik: „a közönséges nátha”. Felütheti fejét egy szerettünk halála, egy hosszan tartó betegség, bűntudat, neheztelés, anyagi nehézségek, stressz vagy kapcsolati problémák miatt, sőt, akár öröklődhet is.

A depresszió nem csupán néhány napnyi nyomott hangulat, hanem hónapokig vagy évekig tartó búskomorság. Tünete sokféle lehet: szomorúság, reménytelenség, értéktelenség érzése, folyamatos szorongás, gyámoltalanság, társaságkerülés és az érdeklődés elvesztése olyan dolgok iránt, melyek korábban szórakoztatóak voltak számunkra. További tünetei a kimerültség, a szexuális vágy csökkenése, a koncentrációt, illetve az emlékezetet érintő problémák, döntésképtelenség, álmatlanság vagy aluszékonyság, táplálkozási rendellenességek, öngyilkossági gondolatok, nyugtalanság, harag, ingerlékenység; emellett olyan homályos fizikai tünetek, melyek semmilyen kezelésre nem múlnak el, például fejfájás vagy gyomorpanaszok.

Néhány érintett így jellemezte állapotát:

„Értéktelennek érzem magam, mintha soha nem értem volna el, amit el kellett volna érnem – de nincs bennem erő teljesíteni. Megszakadt a kapcsolatom a körülöttem élő emberekkel, még a barátaimmal, családtagjaimmal is, akiknek pedig számít, hogy vagyok. Nincs kedvem felkelni az ágyból, már nem is remélem, hogy az élet valaha is jobb lesz.”

„Napjaim sötétek és borúsak. A levegő olyan nyomasztó, hogy alig tudok levegőt venni. A félelem és bizonytalanság megbénít. Szeretnék elbújni, hogy ne kelljen szembenéznem a világgal. A munkámban sem tudok úgy teljesíteni, mint régen. Az egész életem zuhanórepülés.”

„A férjem nem érti. Azt szeretné, ha »túltenném magam« rajta. A gyerekeim folyton kérdezgetik, hogy miért bújok el, és miért vagyok olyan szomorú. Hetekig öngyilkossági gondolatokkal küzdöttem. Egyszerűen képtelen vagyok már tovább elviselni a fájdalmat és zavarodottságot.”

Nos, mit tehetünk, ha valaki, akit szeretünk vagy akár mi magunk a depresszió szorításába kerülünk? Forduljunk orvoshoz! Jézus azt mondta: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek” (Máté 9:12). Éppúgy, ahogy a gondolataink hatnak a testünkre, a testünk is hat a gondolatainkra. Az orvosnak megvan a megfelelő képzettsége ahhoz, hogy felismerje és kezelje betegségeinket. Szükség esetén be tud utalni szakrendelésre is. A depressziónak különféle típusai léteznek. Van, amelyik tanácsadással és pszichoterápiával kezelhető, más esetekben biztonságos keretek között alkalmazott, hatékony gyógyszerekre van szükség. Semmi esetre se próbálkozz öngyógyszerezéssel! Ami valaki másnál használt, attól te akár még rosszabbul is lehetsz!

Túl sokunk gondolkodását torzította el a szégyenkezés úgy, hogy azt hisszük, a segítségkérés vagy bármilyen terápián való részvétel a gyengeség jele. Egy pszichológus így fogalmazott: „Sokan annyira elidegenedtünk a többi embertől, hogy elfelejtettük: nem vagyunk egyedül. Elhitettük magunkkal, hogy mindent egyedül kell megoldanunk. Csalódások értek, elhagytak, szeretet nélkül éltünk, hozzászoktunk, hogy az emberek sohasem állnak mellettünk, amikor szükségünk volna rá. Mégis engedhetjük, hogy segítséget és támogatást kapjunk. Nem vagyunk egyedül. Nem kell mindent egyedül megoldanunk.”

A Biblia határozottan támogatja a tanácsadást: „Iránymutatás nélkül az emberek eltévednek; de minél több jó tanácsadóra hallgatnak, annál jobbak az esélyeik” (Példabeszédek 11:14 TM). „A győzelemhez sok jó tanácsra van szükség” (Példabeszédek 24:6 TM). Sőt, Jézus egyik neve is ez: „Csodálatos Tanácsos” (Ézsaiás 9:6).

Éppúgy, ahogy a tükör megmutatja, hogy nézünk ki, egy jó tanácsadó világos képet tud adni arról, milyenek vagyunk, rámutat lehetőségeinkre, helyes irányba terel, biztosít arról, hogy nem egyedül mi vagyunk ilyen helyzetben, és hogy nem reménytelen a helyzet, így segít, hogy visszavegyük kezünkbe életünk irányítását.