Isten imádata

A benned lévő életerő Istentől származik, aki Lélek. Amikor őt imádod, ez olyan, mint visszatérni az eredetedhez és újra összekapcsolódni vele. Van egy történet egy kisfiúról, aki újszülött húga bölcsője mellett ült, és ezt suttogta neki: „Meséld el, hogy milyen Isten, mert én már elfelejtettem.”

A teljes szívű dicsőítés, imádat bevisz Isten jelenlétébe! Dávid, a zsoltáríró így élt.

„Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” (Zsoltárok 42:2)

Micsoda kép! Isten jelenlétének folyamában legmélyebb szomjúságunk kielégül, sebeink meggyógyulnak, erőnk megújul, és az ellenség hatótávolságán kívül kerülünk.

Tudod-e, hogy ez megmentheti az életedet? Amikor Jónás a cet gyomrába jutott, azt mondta Istennek: „…én hálaéneket zengve áldozok neked…” (Jónás 2:10). És amikor ezt tette, Isten parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre. Amikor feneketlen mélységbe jutsz, és elszabadul körülötted a pokol, akkor jött el az ideje, hogy felemeld a hangod, és dicsérd Istent. Semmi sem mutatja meg jobban a valódi bizalmat, mint ha hálát adsz Istennek a válság gyötrelmei között.

1) Építi a hitedet. Azért járunk hitben és nem látásban (ld. 2Korinthus 5:7), mert tudjuk, hogy Isten a körülményektől függetlenül munkálkodik az érdekünkben. Dávid azt mondja: „Magasztaljátok velem az Urat!” (Zsoltárok 34:4 KNB). A magasztalás olyan, mint egy nagyítólencse: nagyobbá teszi Istent a problémádnál. Mi változik? A figyelmed fókusza. Ahelyett, hogy a problémánál időznél és elbátortalanodnál, a hited felszabadul, és már Istenre tekintesz, tőle várva a megoldást. És a hívő szív hamarabb felismeri és elfogadja azokat a megoldásokat, mint a kétkedő.

2) Visszaadja az életet. Jézus, mielőtt Lázárt feltámasztotta a halálból, felnézett az égre, és ezt mondta: „[…] Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál” (János 11:41). Csodálatos dolgok történnek akkor, amikor előre elkezdesz hálát adni Istennek azért, hogy megment téged, megóv téged, és gondot visel rólad. A hited szárnyalni kezd, és önbizalmat nyersz ahhoz, hogy megparancsold azoknak a dolgoknak az életedben, amikről azt gondoltad, hogy halottak, hogy keljenek életre.

Imádság:

Magasztallak téged, Teremtő Isten, aki szavaddal életre hívtad a nem létezőket – a Napot, a Holdat, a csillagokat, és engem is. Hálát adok azért, hogy ismerhetlek és van értelme az életemnek. Te vagy az! Hálát adok, hogy minden körülmények között rád tekinthetek és szerető ölelésedben megpihenhetek. Ámen!