Az összeomlás szélén fordulj Istenhez!

Dávid az összeomlás határán már-már feladta, mégis ezt tudta mondani:

„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén” (Zsoltárok 27:13).

Te is hasonló helyzetben vagy? Úgy érzed, nem bírod tovább? Ha igen, két lehetőséged van: vagy összetörsz, vagy kitartasz, amíg el nem jön az áttörés. Minden azon múlik, mit teszel.

Egy régi mondás szerint a nap a vajat megolvasztja, az agyagot viszont megkeményíti. Amikor bajok jönnek, vagy szembefordulsz Istennel, mert nem érted, miért engedi meg a gondokat, hiszen te hűségesen szolgáltad; vagy hozzá fordulsz erőért és bölcsességért. Ezért olyan fontos, amit Dávid mond ezután: „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” (Zsoltárok 27:14).

Isten néha megváltoztatja a körülményeinket, máskor pedig megerősít általuk. Próbáld megérteni, hogy mindez nem csupán rólad szól, hanem azokról is, akiket Isten általad akar elérni. „Áldott az Isten, […] aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat…” (2Korinthus 1:3–4)

Istent semmi nem éri meglepetésként, és nincs olyan, amivel ne boldogulna. A helyzet, amiben éppen most vagy, lehetőség számára, hogy megmutassa, mennyire szeret és törődik veled.

„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak.”
(Jeremiás siralmai 3:22–25)

Imádság:

Atyám, úgy érzem, egy hajszálnyira vagyok az összeroppanástól – de most úgy döntök, hogy bízom benned. Elhiszem, hogy még mindig velem vagy, és elhozod az áttörést az életemben. Segíts nekem, Uram, most, gyengeségem idején, hogy erőd és dicsőséged átvegye az uralmat, és ragyogjon rajtam keresztül. Ámen.