Engedd el!

„Ha visszamehetnék, ezt tenném…” Engedd el mindazt, amiben kudarcot vallottál!

Egy angol költő így írt: „Minden szomorú szó közül, mely szánkat s tollunkat elhagyja, a legmélyebb sóhaj ezeket kíséri: Lehetett volna!” Az elszalasztott lehetőségek árnyékától egyikünk sem menekülhet. Sokkal gyakrabban bukunk el azáltal, hogy valamit nem teszünk meg, mint azáltal, amit megteszünk. Segíthettünk volna, gyógyíthattunk volna, áldások lehettünk volna, megváltoztathattuk volna a dolgokat. De mivel csak a saját pillanatnyi érdekeink szerint cselekedtünk, a szeretet és hála szavai kimondatlanok maradtak. Hogy elkerüljük a következményeket, nem ismertük el a kellemetlen igazságot. Nem akartuk, hogy „szentfazéknak” tartsanak minket, ezért bizonyságtétel helyett némák maradtunk. Kötelességek, amiket nem teljesítettünk; döntések, amik elől kitértünk; idős szülők, akiknek a gondozását nem vállaltuk; gyerekek, akikre nem volt időnk; házastárs, akit kizártunk az életünkből. „Mennyire más lehetett volna az életem, ha nagyobb hangsúlyt fektettem volna a továbbtanulásra, ha elfogadtam volna az előléptetést, ha befektettem volna a pénzemet, ha elköltöztem volna, ha nem menekültem volna el a szerelem elől.”

Amikor egy ajtó becsukódott, egy ember elment, egy lehetőség elmúlt, itt az ideje:

a) Elengedni. Ugyanaz a kereszt, amely eltörli az elkövetett vétkeidet, eltörli a mulasztásaid vétkeit is. A bűnvallás, és nem a lelkiismeret-furdalás az, ami elhozza Isten bocsánatát, és megtisztít minden bűnünktől (ld. 1János 1:9).

b) Megújítani a hitedet a második esélyek Istenében. Ő kárpótolni tud „azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska…” (Jóel 2:25). Higgy benne: ő oda tud helyezni, ahol akkor lennél, ha nem mulasztottad volna el a lehetőséget.

c) Új álmot kérni Istentől, és elfelejteni azokat a dolgokat (régi, meghiúsult álmokat), amelyek mögöttünk vannak, és nekifeszülve elindulni azok felé (az új álmok felé), amik előttünk vannak, a visszanyert lehetőségek és a beteljesedés új életébe (ld. Filippi 3:13).

Imádság:

Mennyei Atyám, kérlek, bocsásd meg a mulasztásaimat! Hiszem, hogy a te kegyelmed elég számomra is. Ha bűneim skarlátpirosak is, érintésedre hófehér leszek. Köszönöm, hogy nem mondtál le rólam! Köszönöm, hogy van még jó terved számomra. A te hangodat szeretném követni, áldás lenni, és elvenni mindazt a jó ajándékot, amit nekem már becsomagoltál. Csodállak szeretetedért és hűségedért! Ámen!