Üdvözlünk az életben – a csalódás garantált (1)
Üdvözlünk az életben – a csalódás garantált!
Az értelmező szótár szerint a csalódás az, amikor valaki „kiábrándultan tapasztalja, hogy a vártnál valami rosszabb következett be”. Ez a kiábrándultság haragot, frusztrációt, szomorúságot és csüggedést szül. Íme, néhány szentírási tanács, ami segít:
1) Ha csalódást okoztak azok, akikre felnéztél. Gondolj csak Sámuelre és Élire (ld. 1Sámuel 1–4). Sámuel édesanyja gyermekét Éli főpapra bízta, azt remélve, hogy Éli tanítani fogja a gyermeket, és felkészíti Isten szolgálatára. Élinek azonban volt egy súlyos jellemhibája. Gyenge, passzív szülő volt, aki elnézte, hogy fiai visszaélnek papi hivatásukkal, szégyent hozva a szolgálatra. Ki hibáztathatta volna az ifjú Sámuelt, ha az ő élete is zuhanórepülésbe kezd, ha egyszer az az ember, akire felnézett, olyan csúfos kudarcot vallott? Ő azonban csalódottságát nem engedte eluralkodni, szeme és füle továbbra is Istenre figyelt. „Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt” (1Sámuel 3:19). Ennek eredményeként belőle lett Izráel egyik legnagyobb prófétája. Te se fordítsd el tekintetedet Istenről!
2) Ha csalódtál azokban, akikkel élsz. Ha van valaki, aki sohasem hagy cserben, bizonyára a családtagjaink azok. Igaz? Nem! Kérdezd csak meg a fiatal Józsefet! Isten előmenetelt ígért neki, azt gondolta, hogy testvérei is ünnepelni fognak. Ehelyett irigykedni kezdtek rá, csúfolták, megsértődtek, és végül eladták rabszolgának. Barátaitól és otthonától távol börtönben sínylődött egy olyan bűnért, amit nem is követett el. Ez bőven elegendő indok a keserűségre, a régi sérelmek felemlegetésére és a bosszú tervezgetésére. Ám ha ezt tette volna, akkor elfeledett elítéltként halt volna meg egy idegen ország börtönében. Ő azonban hagyta, hogy Isten igazolja, aki körülményeit arra használta, hogy a megfelelő helyre állítsa, felkészítse és előléptesse Egyiptom kormányzójává.
3) Ha csalódtál azokban, akikkel együtt dolgozol, és akikre számítasz. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, szükségünk van más emberekre, egyedül nem tudjuk elérni. Ezért fájdalmas az, ha ezek az emberek cserben hagynak. Képzeld csak el Mózes csalódottságát! Áronra bízza a népet, amíg ő a hegycsúcson Istennel találkozik és átveszi a Tízparancsolatot. Visszatérve Izráelt anarchiában, bálványimádásban és kimondhatatlan fajtalankodásban találja. Hol van Áron? Ő vezeti a lázadást! Éppen akkor hagyta cserben testvérét, mikor Mózesnek legnagyobb szüksége lett volna rá. Ám most derül ki igazán, milyen ember is Mózes; az igazi vezetői képesség a mély csalódottság idején mutatkozik meg. Szembesíti Áront tettével, Isten elé viszi a zűrzavaros helyzetet, tőle kér megoldást és bocsánatot a népnek. Isten meghallgatja őt, majd emlékezteti megbízatására: „[Igen, mindez tényleg kiábrándító, Mózes, de] azért te csak menj, vezesd a népet… az én angyalom megy előtted” (2Mózes 32:34 NIV).
A csalódás nem hatálytalanítja megbízatásodat – sem Isten jelenlétét. Tedd hát, amire küldött!
Ha szeretnél megbirkózni a csalódással, a Biblia ebben a legnagyobb segítséged. Holnap innen folytatjuk!
