Volt előttünk néhány generáció, akiknek azt tanították, hogy odafent nincs semmi. Űrhajósok jártak kint a világűrben, és nem találtak ott mennyországot, tehát Isten nem létezik. Ma már egyre több azoknak a száma, akik nemcsak meg vannak győződve róla, hogy Isten élő valóság, hanem folyamatosan tapasztalják is. Csakhogy se a felismerés, se a kapcsolódás nem automatikus – tenni kell érte.
Képzeld el, hogy egy idegen helyen jársz! Mi az első, amit megnézel? Hogy van-e ott wifi! Látod, hogy bikaerős jeleket mutat a telefonod, de ez még mindig kevés. Ki kell nyomozni, hogy mi a jelszó, mert a készülék nem áll rá automatikusan (hacsak nem nyilvános hálózatról van szó). Aztán már csak kiválasztod, hogy te melyik jelet szeretnéd befogni, bepötyögöd a jelszavát, és ha egyszer ráálltál, azzal már fixen működik a teló.
Na, a lelked nem teljesen így működik. Jön egy döntési helyzet, választási lehetőségek egész sora ugrik eléd. Néha azt a legnehezebb eldönteni, hogy mire akarsz hallgatni: Isten vezetésére vagy a saját logikádra. Már csak azért is, mert az Úr néha homlokegyenesen mást mutat, mint amit a józan parasztész diktál. Miután eldöntötted, hogy Isten tervét akarod követni, már csak be kell fogni a jelet. De nem elég csak egyszer végigmenni ezen a folyamaton: minden alkalommal újra és újra meg kell keresni az aktuális jelet. Cserébe a jelszó mindig ugyanaz: Jézus.
Idővel és elcsendesedéssel jár? Igen. Megéri? Naná. A mennyei hullám el akar érni, és ha ráállsz, teljes sávszélességben hozzáférsz mindenhez, amire szükséged van.
Keresd az odafennvalókat! Főleg akkor, amikor már nagyon bele vagy csavarodva a saját gondolataidba!
És most?
Hallgasd meg figyelmesen Uzonyi Barnabás érdekfeszítő tanítását Isten hangjának felismeréséről! Majd írd ki magadnak a tanulságot: hogyan ismerhető fel Isten hangja? Mi kell ahhoz, hogy befoghasd az ő hullámhosszát?
https://www.youtube.com/watch?v=gVRCGtLO8tM
