„Ki szeretné ezt a pénzt?” – tette fel a kérdést a tanár az osztálynak, egy új, ropogós tízezer forintos bankjegyet lobogtatva. Mindenki feltette a kezét. A tanár ekkor összegyűrte a bankjegyet, majd feltartotta a papírgalacsint. „És így ki szeretné?” Minden kéz a magasba lendült. A tanár ledobta a pénzt a koszos padlóra, jól megtaposta. „És most?” – kérdezte ismét, felmutatva a koszos, megtépázott bankjegyet. Ezúttal is majd kiestek a padból a jelentkezők. A tanár ekkor ezt mondta: „Egy nagyon fontos dolgot tanuljatok meg! Ezt a tízezrest összegyűrtem, ledobtam, megtapostam, de ez semmit sem változtatott azon, hogy mennyit ér. Titeket is meg fog gyötörni az élet időnként. Akármilyen elesettnek és megalázottnak is érzitek magatokat ilyenkor, mindig emlékezzetek arra, hogy a valódi belső értéketek nem a külső tényezőktől függ”.
Te hogy érzed, mennyit érsz? Annyit, ahogyan mások bánnak veled? Annyit, amire képes vagy? Vagy amit kinéznek belőled?
Tudod, egy tárgy értékét az mutatja, hogy mennyit adnak érte. Nem az számít, hogy mennyibe került az előállítása. Nem érdekes, hogy más piacokon mennyit kínálnak a hasonló tárgyakért. Egy koszos, nyúzott plüss is lehet megfizethetetlen kincs, ha drága emlékek kötődnek hozzá.
Mindig lesznek emberek, akik beléd rúgnak, semmibe vesznek, megtépik az önbecsülésed. Épp ezért neked mindig tudnod kell, hogy mennyit érsz valójában. Isten az egyetlen Fiát adta oda azért, hogy neked életed legyen. Tervei vannak veled, olyanok, melyek messze meghaladják minden álmodat. Legyen ez az értékmérőd, ne az emberek véleménye!
És most?
Az életben sok dolog történhet, ami miatt értéktelennek érezheted magad. Hogy Isten mennyire nem ezek szerint ítél meg, azt megláthatod ebben a rövid, de annál megrázóbb jelenetben.
