Corrie Ten Boom életében volt egy év, ami három szó gyűrűjébe zárta őt. „Nem”, „Igen” és „Corrie” – édesanyja, Cornelia, csak ennyit tudott mondani, miután agyvérzést kapott.
Amikor Corrie húgának házasságkötésére készültek, elhatározták, hogy az esküvőt édesanyjuk kedvenc himnuszával, a Fairest Lord Jesus című énekkel zárják. Corrie A menedék című emlékiratában beszámol róla, anyja hogyan ragyogott aznap. A vendégek közül senki sem gondolta volna, hogy az a kedves és mosolygós nő se járni, se beszélni nem tud. Amikor belekezdtek a záróénekbe, Corrie valami elképesztő hangot hallott a háta mögül: édesanyja énekelt. „Mama, aki négy szót nem tudott szólni, dadogás nélkül énekelte a szavakat. A hangja rekedt volt, de számomra angyalian szép.”
Cornelia beszéde az esküvő után sem állt helyre, és soha többé nem énekelt. Ez egy egyedülálló pillanat volt, Isten különleges nászajándéka.
Lehet, hogy most nem így érzed, de hidd el: el fog jönni az idő, amikor te is dadogás nélkül megtalálod majd a hangodat, és lesz rá okod, hogy csordultig telt szívvel hirdesd Isten nevét, aki mindig jó és mindig közel van. Azért teremtett, hogy jobban megismerd őt és önmagadat, és véget nem érő boldogságra találj mellette.
Addig pedig csak tarts ki! Énekelj rendületlenül Isten jóságáról, engedd, hogy újra és újra bátorítsanak azok a csodák, amelyeket ő valaha is megtett. És tudd, hogy Isten hatalma a te életedben is meg fog jelenni valamilyen formában.
Talán nem is olyan sokára…
És most?
Ha teheted, menj ki egy parkba vagy a kertbe, hallgasd meg Cornelia kedvenc dalát, és engedd, hogy Isten teremtett világa megmutasson neked valamit a Teremtő nagyszerűségéből!
