A buszon tizenéves fiatalok utaztak a kísérőtanárukkal. Egész úton ment a valóságshow: beszólogattak a tanárnak, kigúnyolták, minden szavából poént gyártottak, dacból se azt tették, amire kérte őket. Az idősebb utasok szörnyülködve forgatták a fejüket: az ő idejükben ilyen elő nem fordulhatott, akkoriban még az idősebb diákoknak is kijárt a tisztelet, nemhogy egy pedagógusnak...
Te mit gondolsz, a tisztelet kijár alanyi jogon, csak azért, mert valaki idősebb, mert olyan pozícióban van, vagy ki kell érdemelnie valamivel? És egy tanár „kóstolgatása” vajon szórakozás, vagányság vagy neveletlenség?
Isten tíz legfontosabb parancsának egyike ez: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön” (2Mózes 20:12). Aki felelősséggel tartozik irántad, és tesz azért, hogy neked jobb életed legyen, annak már csak ezért is jár egyfajta megbecsülés.
„Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért” – mondja Péter apostol, s hozzáteszi: „ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is”. De miért? „Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát.” (ld. 1Péter 2:13, 18, 15. v.)
Valamikor ez nagyon nehéz, mert az, hogy kedvesen szólsz vissza egy csípős megjegyzésre vagy udvariasan viselkedsz azzal, aki alázni próbál, olyan, mintha az igazságérzetedet engednéd megtiporni. De ha az embert tiszteled, azzal az ő alkotóját, Istent tiszteled.
És nem mellesleg: ha te nem értékeled mások személyét, munkáját, ne csodálkozz, ha ugyanezt kapod vissza – amit az ember vet, azt fogja aratni is. Vess hát tiszteletet, és azt fogod aratni!
És most?
Ne azt tükrözd vissza, hogy mások hogyan bánnak veled, tanulj meg az alapján reagálni, hogy te ki vagy. Ha egy undok tettre undok választ adsz, akkor semmivel sem vagy jobb, mint a másik. Viszont ha udvariasan, tisztelettel tudsz felelni annak is, aki nem érdemli meg, az nem a másik értékét emeli, hanem a tiédet.
