A vizsgán a professzor megelégeli az egyetemista makogását, és így szól: „Tudja, mit? Kap egy utolsó esélyt. Ha megmondja, hány égő van ebben a teremben, átengedem.” A diák körbenéz: „Huszonnégy.” A professzor erre előhúz a zsebéből egy izzót: „Huszonöt. Sajnálom, megbukott.”
Egy évvel később ugyanaz a diák, ugyanaz a professzor, ugyanaz a szitu. Ismét jön a kérdés: „Na, kolléga, tanult a tavalyi esetből? Hány égő van a teremben?” A diák gondolkodás nélkül rávágja: „Huszonöt!” A professzor elvigyorodik: „Tévedés! Ma nem hoztam magammal a pótizzót.” Mire a diák rezzenéstelen arccal elővesz egy égőt a táskájából: „Én viszont hoztam.”
Az életben is előfordul, hogy valaki keresztbe tesz neked, igazságtalan veled, vagy egyszerűen olyan helyzetbe kerülsz, ahol semmi sem úgy alakul, ahogy szeretnéd. Erre nincs ráhatásod.
Azt viszont te döntöd el, hogyan reagálsz arra, ami történik. Elszaladsz sírva? Dühösen csapkodsz? Vagy: felveszed a kesztyűt, és a magad előnyére fordítod a játékszabályokat.
Jézus ezt mondta: legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Aki okos, az ott is megtalálja a kiskapukat, ahol más zsákutcában érzi magát. Aki szelíd, az nem gyenge, hanem józan gondolkodású. Nem engedi szabadjára az indulatait. A szelídség nem gyengeség, sőt! Azt jelenti, hogy van erőd visszafogni magad akkor, amikor legszívesebben visszavágnál.
Ne hagyd, hogy az igazságtalanság belőled is igazságtalan embert csináljon!
Imádkozz és várd az isteni sugallatot, bölcs gondolatot – és ez nem csak az adott helyzetre ad majd jó megoldást. Hosszú távon is jó lesz.
És most?
Sokszor úgy tűnik, hogy egy igazságtalan helyzet leghatékonyabb elintézési módja a gyors, erőszakos fellépés. A hosszú távon építő, célravezető megoldás viszont többnyire az, amelyik alaposan átgondolt, eszes és furfangos.
Ha ma nehéz helyzetbe kerülnél, kérj Istentől bölcsességet – aztán válaszd azt a reakciót, ami egyszerre okos és szelíd!
