Amikor nehéz megbocsátani
Imádkozz és fedezd fel a változást! - 22. nap
„…legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak,
bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”
(Efezus 4:32)
Isten azt szeretné, hogy az életünkben elszenvedett bántásokat, függetlenül azok mértékétől, mindig elengedjük. Ha most te is küzdesz a „de annyira fáj” érzésével, tudd, nem vagy egyedül, ezt mindannyian átéljük. Nem kicsinyeljük le a helyzeted fájdalmát és igazságtalanságát. De fontos, hogy a békességed, örömöd, érdekében ne tartogasd ezeket tovább. A nagyszerű hír az, hogy az elengedést nem egyedül kell „kipréselned” magadból: kérd ma az Urat, hogy segítsen. Fedd fel előtte azokat a lépéseket, melyeket nem tudsz megtenni, és az érzéseket, melyekkel küzdesz. Hívd őt! A Szentlélek segíteni fog nemcsak a megbocsátásban, de a helyreállásban is. Imádkozz ma így:
Uram, semmi sem olyan nehéz, mint megbocsátani próbálni, amikor olyan nagyon megsebeztek. Még rosszabb, ha a vétkes egyáltalán nem mutat megbánást, sőt gyönyörködik a fájdalomban, amit okozott. Így vagyok ma én is, és nem akarok megbocsátani.
Tudok annyit rólad és igédről, hogy megértsem, meg kell bocsátanom – mindennek ellenére, mert te nem adsz más lehetőséget. De ez nagyon nagy harc. Megértettem, hogy a meg nem bocsátás ölni tud; le tudja rombolni kapcsolataimat, örömömet, békességemet, erőmet – ekkora árat nem akarok fizetni.
Ezért ma úgy döntök, hogy megbocsátok ennek az embernek, aki olyan sokat elvett tőlem, aki összetörte a szívemet és megsebzett. Köszönöm, Uram, hogy te erőt adsz ahhoz, hogy szeretetben tudjak járni, különösen akkor, mikor előjönnek az emlékek, és „a bizottság” a fejemben elkezd beszélni. Köszönöm, hogy kegyelmedet adod, hogy percről percre meg tudjak bocsátani, ahogyan te is megbocsátottál nekem. Krisztus nevében. Ámen.
