Az igazi dicsőítés
Imádkozz és fedezd fel a változást! - 17. nap
Isten dicsőítésében – melynek fontosságáról az előző elmélkedésben volt szó – nagyon hangsúlyos kérdés, hogy valójában mennyire ismered őt. Tudod, hogy nemcsak erős, de mindenható? Tudod, hogy nemcsak összegyűjti az információkat és levonja a következtetést, hanem mindentudó? Tudod, hogy mindenütt jelenlévő, ami azt jelenti, hogy bárhová is mégy, ő ott van?
Ha nem érzel semmit, amikor Istenről beszélsz, akkor valószínűleg nem ismered őt jól. Ki ő számodra? Megváltód… Gyógyítód… Védelmeződ… Gondviselőd? Az, hogy mennyire ismered őt, meghatározza dicsőítésed szintjét is. Ezért az legyen az életed szenvedélyes vágya, hogy Istent jobban megismerd! Ez pedig csak úgy érhető el, ha időt töltesz vele!
De vigyázz, ha csak gondoskodását keresed, nem jelenlétét, akkor úgy kezeled őt, mint egy dzsinnt: megdörzsölöd a csodalámpát, ő előjön és megadja, amit akarsz. Nem! Isten nem varázspálca!
Továbbá hogyan mondhatod, hogy ő életed Ura, ha minden filléren is vitatkozol vele (ld. Malakiás 3:8)? Az adakozás is dicsőítés, úgy bizony! A zsidók istentisztelete az áldozatbemutatás volt, amit az oltárra tettek, annak a füstje felszállt az égbe. Mit akarok ezzel mondani? Egyszerűen ezt: az igazi dicsőítés arra összpontosít, mit kap abból Isten, nem pedig arra, hogy mit kapunk mi!
A dicsőítés ledöntötte Jerikó várfalait Józsué előtt. A dicsőítés letörte a bilincseket és megnyitotta a börtön ajtóit Pál és Szilász számára. Szükségeinket mindig a dicsőítés csomagjában kell Isten elé tárnunk. Pál azt mondja: „mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Filippi 4:6).
Néha előfordul, hogy amikor imádkozom, kifogyok a szavakból. Szívem túlcsordul a szeretettől, ajkaim egyszerűen nem találnak szavakat. Ezek azok az idők, amikor arra vágyom, hogy túllépve a dicsőítésen egészen bensőséges kapcsolatba kerüljek Istennel. Éreztél már így valaha? Ha igen, akkor íme, egy ima, ami szívedből Isten szívéhez szól.
Istenem, te vagy egyedül szívem Királya. Te vagy az én Hősöm, a Segítőm, a Bizalmasom, a Barátom. Te vagy lelkem egyetlen és csodálatos Szerelme. Te vagy Vigaszom, te vagy, aki meghallgatsz, te vagy, akit csodálok. Védelmezőm, Gondviselőm, aki a legnagyobb áldozatot hoztad értem, élet forrása, szeretet forrása és minden jó ajándék forrása. Te vagy a folyó, mely átáramlik rajtam, az örök szikla alattam, a dicsőség Istene fölöttem, és az Élet Lelke bennem. Szívem érted dobog, a te szeretetedre támaszkodom. A te kezedért nyújtom kezem. A te válladon sírom ki magam. Te vagy a Tanácsadó, a Vigasztaló, te vagy a Vezérem minden utamon. Te vagy, aki megvizsgálod szívemet, aki megőrzöd titkaimat, aki megadod álmaimat. Te vagy a szeretet minden csodája számomra, a legközelebbi társ, aki benne él minden porcikámban, lényem legbelsejében. Veled járok most és az egész örökkévalóságban, együtt a Megváltó és a bűnös, a Mester és a szolga, Atya és gyermeke. Napom legtermészetesebb beszélgetése az imádság. Állandó szívverésem a dicsőítés. Szeretlek, Uram, én erősségem! Ámen.
A következő elmélkedésekben példaként szeretnénk adni neked néhány imát, melyek segíthetnek kifejezni Isten felé, hogy mi van a szívedben. Mondd el ezeket neki hittel, add át terheidet és dicsőítsd őt, aki megígérte: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (János 15:7).
