Hangold fel az imaéletedet!

Ha belegondolsz, lényegében minden kudarc azt jelzi, hogy az imádság terén kudarcot vallottál. Ha nem imádkozol, a legjobb, ami történhet, hogy nem történik semmi. Hiszen az imádsággal tesszük Isten kezébe a helyzetet – imádság nélkül vajon kinek a kezében van?

Nincs értelme azonban imádkozni, ha a) nem hiszed, hogy Isten válaszol; b) nincs bizalmad hozzá, mert úgy érzed, nem vagy méltó arra, hogy elé állj; c) azt hiszed, hogy az imádság lényege a megfelelő szavak, a megfelelő érzés, a megfelelő testhelyzet vagy a megfelelő időtartam.

Néha szoktuk azt mondani: „Majd imádkozom érte” – a Biblia viszont azt mondja: „szüntelenül imádkozzatok” (1Thesszalonika 5:17). Igazából bárhol, bármikor, bármiért imádkozhatunk. Kimondhatjuk hangosan vagy csak magunkban, hosszan vagy röviden, nyilvánosan vagy egyedül. A „szüntelenül imádkozzatok” egyszerűen azt jelenti: legyünk mindig tudatos kapcsolatban Istennel.

„De én úgy érzem, hogy imáim nem elég jók ahhoz, hogy választ kapjanak” – mondod.

Akkor két dolgot kell tudnod. Először: a Szentlélek segít imádkozni. Figyeld csak: „Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk… Isten szerint jár közben a megszenteltekért” (Róma 8:26–27). Másodszor: Jézus folyamatosan ott áll Isten előtt és közbenjár az érdekünkben. Hallgasd csak ezt is: „Hiszen Jézus örökké él, és …a mi érdekünkben emel szót Isten előtt” (Zsidók 7:25, EFO).

Nos, ha az istenség három személyéből kettő érted dolgozik, akkor biztos, hogy a legtökéletlenebb ima is tökéletessé válik, mire elér Isten trónjához! Ez a tudat leveszi rólad a nyomást, és segít, hogy bízni tudj az egyszerű, de hittel mondott imában.

Fel kellene hangolni az imaéletedet? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjak, megtanultam feltenni magamnak a következő három kérdést:

1. Milyen gyakran imádkozom? Ha nem emlékszel, mikor imádkoztál legutóbb, akkor ideje kezdened ezzel valamit. Imádság nélkül nincs sem útmutatásunk, sem védelmünk.

2. Mennyire vagyok őszinte? Imádságod inkább szertartásos, mint életszerű? Naponta imádkozol ugyan, de szárazon és unottan? Ez azért van, mert nem vagy eléggé tisztában azzal, kihez beszélsz, vagy azzal, ő hogyan érez irántad. Valójában, ahogy jobban megismered Istent, egyre több és több időt akarsz majd vele tölteni.

3. Milyen a hitem? Előfordul, hogy néha azon tűnődsz, vajon az imádság tényleg változtat-e bármin is? Vagy arra gondolsz, ugyan miért akarna a mennyben lakó Isten veled beszélgetni vagy miért akarná meghallgatni a mondandódat? Hiszen, ha ő úgyis mindent tud, ugyan mit mondhatnánk neki? Ha úgyis mindenről ő dönt, miért vesződjünk egyáltalán az imádkozással?

Íme, a végeredmény: nem Isten kedvéért imádkozunk, hanem a saját érdekünkben! Hova máshová fordulhatnál lemeztelenített lélekkel és mégis félelem nélkül, hogy aztán megtisztulva, megvigasztalva, tanácsot kapva és helyreigazítva távozz?

Az ima nem attól működik, hogy milyen jól mondjuk el, hanem attól, hogy Isten milyen jól hallja. Nem kell megértened az imádságot ahhoz, hogy élvezni tudd áldásait, mint ahogyan nem kell értened az aerodinamikai törvényeket sem ahhoz, hogy repülővel utazz. Csak imádkozz! Szállj fel a gépre, és bízz a pilótában, hogy eljuttat oda, ahová menned kell.

Max Lucado mondja: „Hagyd a csudába a csomagolást, csak add oda az ajándékot! Jobb esetlenül imádkozni, mint egyáltalán nem imádkozni.” Hallgasd csak: „Ha kiált hozzám, válaszolok” (Zsoltárok 91:15 NIV). Itt áll fehéren-feketén: Isten arra hív, hogy kérjünk, és ígéri, hogy válaszolni fog. Mi másra lenne még szükséged?