Tedd szokásoddá!

Csak azokat a dolgokat tudjuk kitartóan végezni, amelyeknek látjuk a jutalmát. Ezért, ha úgy érezzük, hogy az imádságnak semmi haszna, feladjuk – aztán pedig bűntudatunk támad.

Ha ma te is így érzel, nem vagy ezzel egyedül. Mind átmentünk ezen, amíg felfedeztük, hogy az imádság lényege nem a térdelő testtartás, nem a kegyes szavak, nem az imalisták vagy a stopperórával mért idő. Az imádság lényege a kapcsolat! Az imádság rendszeres beszélgetés Atyáddal!

Amikor megvilágosodott végre előttem, hogy ő feltétel nélkül szeret, megbocsát mindig, ha kérem, és csakis azt szeretné, ami számomra a legjobb, hamarabb kezdtem hozzá jönni, tovább maradtam jelenlétében, és jobban is élveztem ezt a közösséget.

Olyan ez, mint egy jó házasság. Semmit nem titkolunk el egymás elől, nem próbáljuk meg manipulálni a másik személyt. Viszont dolgoznunk kell rajta. Jó kapcsolatok nem alakulnak ki futólag odavetett, gépies mondatokból, sem úgy nem épülnek, ha csak vészhelyzetben szólunk egymáshoz.

E. M. Bounds írja: „Istennel nem lehet kutyafuttában összeismerkedni. Ő nem bízza ajándékait véletlenül arra járókra, sem sietősen távozókra. Megismerésének kulcsa a vele töltött idő, és hogy engedjük őt hatni ránk.”

Úgy tűnik, az életben minden összeesküszik arra, hogy távol tartson az imádságtól. Ha imádkozni próbálok, különböző területeken ér támadás.

„Miért ilyen nagy küzdelem ez?” – kérdezed. Azért, mert imádságban találkozunk Istennel, hogy útmutatást adjon, hogy helyreigazítson, megtisztítson, hogy szeretetét éreztesse, hogy építsen minket és felkészítsen a jövőnkre. Imádkozni bárhol lehet, de valahol kell! Imádkozni bármikor lehet, de kell, hogy legyen erre elkülönített idő! Az én életemben az imádság vált a nap legfontosabb találkozójává.

Számunkra Jézus a példa. Ő már hajnal előtt felkelt imádkozni, mert tudta, hogy mi vár rá (ld. Márk 1:35). Reggel „befizetett a számlára”, hogy aztán a nap folyamán felvehessen belőle.

Miből tudnánk meríteni imában töltött idő nélkül? Többet kell dolgoznunk és kevesebb eredményt érünk el, mert csak a saját erőnkből működünk. Azonban, ha imádkoztunk, kevesebbet kell küszködnünk és többet érünk el, mert Isten ereje dolgozik bennünk.

Nekem a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy annyira belemerülök az Úrért végzett munkába, hogy elhanyagolom a szolgálat Urát. Pál tudta, hogy milyen könnyű beleesni ebbe a csapdába, ezért így imádkozott: „Meg akarom ismerni Krisztust” (ld. Filippi 3:8–10). Az egyik angol bibliafordítás [Amplified Bible] ezt így fogalmazza meg: „hogy egyre jobban, mélyebben és közelebbről megismerjem őt”. Semmi sem születik meg, ami előbb meg nem fogant. Semmi sem foganhat meg két ember intim közelsége nélkül. Vonzódás nélkül pedig nem jön létre intim közösség.

Ehhez az kell, hogy mindennap legyen az Istennel való találkozásra szánt időnk, és fegyelmezzük magunkat arra, hogy ezt az időt valóban megtartsuk és vele töltsük. Ha minden más találkozóra igyekszel pontosan érkezni, de úgy érzed, hogy az Istennel való találkozást lemondhatod vagy elhalaszthatod, amikor úgy van kedved – el tudod képzelni, hogy eshet ez neki? Vigyázz, meg ne szomorítsd Isten Szentlelkét!

Azt mondod, túl elfoglalt vagy. Ez a leggyengébb kifogás, amivel előjöhetsz. Az, hogy mivel töltöd az idődet, megmutatja, hogy mi fontos számodra. Ha nem imádkozol, az vagy azért van, mert még nem jöttél rá, mekkora erő van benne, vagy azért, mert nem vagy tudatában, hogy mennyire szükséged van Isten segítségére. Írd át az időbeosztásodat! Állíts fel új fontossági sorrendet! Legyen időd az imádkozásra! Nem fogsz sikert elérni, olyan sikert, ami Isten szemében is az, amíg nem imádkozol.

Luther Márton mondta egyszer: „Ma olyan sok dolgom van, hogy nem fogom tudni elvégezni, ha a napom első felét nem imádságban töltöm.” John Wesley, a metodista egyház alapítója pedig így fogalmazott: „Isten semmit sem cselekszik másként, mint imákra adott válaszként.” Az imádság nem opcionális. Ha el akarsz érni bármi olyat, ami tartós értékű, imádkoznod kell, méghozzá hittel kell imádkoznod.