Kétségbeesett szükség
Imádkozz és fedezd fel a változást! - 8. nap
Semmi sem táplálja úgy az igazi imádságot, mint a szükség. Szükségben a tehetségesek és a nehéz felfogásúak egyaránt így kiáltanak: „Nélküled semmit sem tudok tenni! Valóban, bármit is érek el nélküled, az semmit sem ér.”
Ez a meztelen igazság imája. Ilyen volt az, amikor Anna gyermekért kiáltott Istenhez. Olyan szenvedélyes volt, hogy Éli, a főpap, azt hitte róla, hogy részeg (ld. 1Sámuel 1:13). Isten azonban meghallotta kiáltását, és aznap Sámuel megfogant az asszony szívében. Nem sokkal később a méhében is megfogant.
Ne hagyd el az imádság helyét, amíg nem fogan meg benned valami; amíg nem születik meg a látás; amíg Isten céljának embriója el nem kezd formálódni benned!
Hallgasd csak újból Dávidot, a zsoltárírót: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” (Zsoltárok 42:2). Csak azt szoktuk kívánni, amit értékesnek tartunk vagy amire szükségünk van.
Csakis az igazi szükség éri el, hogy minden más látható forrástól és eszköztől elfordulva Istent keressük, mert tudjuk, hogy nélküle nem tudjuk túlélni a helyzetet. Az igazság az, hogy ha nincs ilyen kétségbeesett szükségünk rá, könnyen megelégszünk kisebb dolgokkal is.
Három dolog történik olyankor, amikor teljes szívvel keresed Istent:
1. Belépsz a csodák birodalmába (ld. Márk 10:27).
2. Fejlődik a jellemed, mert az ember hasonlóvá formálódik azokhoz, akiknek a társaságában forog (ld. 2Korinthus 3:18).
3. Megtanulod, hogy az áldások bizonyos szintje nem érhető el, amíg nem keresed őket szorgalmasan Istennél (ld. Zsidók 11:6).
Amikor a fekélyes betegség, az anyagi csőd és szeretteinek elvesztése sújtotta Jób életét, ő Istent kereste. Figyeld: „Bár tudnám, hogy hol találom Istent!” (Jób 23:3). Tudta, hogy egyedül Isten jelenlétében találja meg a válaszokat, amiket keres.
Ha Istent keresed, ne csüggedj: már maga a keresésed is istentisztelet. Így van. Ha keresed őt, az azt mutatja, hogy értékesnek tartod. Sőt, azt is kifejezi, hogy elismered: ő képes megtenni érted olyan dolgokat, melyekre senki más nem képes.
Talán ma azon tűnődsz: „Hol van az az Isten, aki Ezékiel szeme láttára életet lehelt a száraz csontokba a völgyben? Hol van a Fazekas, aki a sérült edényt újjáformálja?” Igazság szerint itt van, karnyújtásnyi távolságra… olyan közel van, hogy meghallja, amit mondasz… olyan közel, hogy válaszolni tud. Pál azt mondta: „hiszen nincs is messzire egyikünktől sem” (ApCsel 17:27).
A kérdés nem a jelenléte, hanem az, hogy érzékelni tudjuk-e azt.
Még a saját tanítványai sem ismerték fel őt, amikor a Galileai-tavon járva feléjük tartott. Ez aztán a kihívás, igaz? Azon tűnődünk: „Ez most tényleg Isten vagy csak a képzeletem?” Attól félünk, hogy csalódás ér vagy megszégyenülünk, ha benne bízunk. Jézus lecsillapította a tanítványok félelmét, amikor ezt mondta: „én vagyok, ne féljetek!” (Márk 6:50).
Ma ugyanezt mondja neked is!
