Ismerd fel, hogy mi táplálja a depressziót! – Magányosság
Ha nyaktörő sebességgel utazunk végig az életen, miközben figyelmen kívül hagyjuk lelkünk vészjelzéseit, azzal célpontokká tesszük magunkat a kétségbeesés, önmagunk kárhoztatása és a magányosság számára. A kétségbeesésről és önmagunk kárhoztatásáról már beszéltünk. Vizsgáljuk meg a harmadik területet is.
Magányosság
Napjaink kiugróan magas öngyilkossági rátája egyenesen arányos a magányosság és depresszió elterjedtségével. René Spith kutató bizonyította, hogy a csecsemők, még ha rendszeresen etetik és tisztába teszik is őket, nem fejlődnek, ha nem veszik kézbe és nem ölelik meg őket. A Bibliában azt olvassuk: „Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek” (Jakab 3:18). A békesség nem jön csak úgy magától, meg kell dolgoznunk azért, hogy jól ki tudjunk jönni másokkal. Bármennyire is fontos az életben elért teljesítmény, nem helyettesíti a kapcsolatokat. A történelem tele van olyan emberekkel, mint Elvis Presley, Marilyn Monroe vagy Howard Hughes, akik gazdagságot, hírnevet és hatalmat szereztek, de magányosan haltak meg, mert nem tudtak másokkal jelentőségteljes kapcsolatot kialakítani. A Biblia azt mondja: „…nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek” (Efezus 2:19). Ha az ember nem érzi, hogy tartozik valahová, akkor tökéletes jelölt a depresszióra. Az Istennel való kapcsolatunk után pedig ami legjobban számít, az emberekkel való kapcsolatunk. Társakra van szükségünk, akikkel együtt nevethetünk, sírhatunk, akiket szerethetünk, akikkel együtt öregedhetünk meg, akik mellettünk vannak, amikor meghalunk.
Tudtad, hogy míg sok más állat falkában vándorol, a tarajos sül egyedül teszi meg útját? Ha más állatokkal találkozik, a reakciója vagy a visszahúzódás vagy a támadás. Ha tüskéi egyszer befúródnak valahová, a sebek elfertőződnek szenvedést és akár halált okozva. Nem mintha a tarajos sül mindenképpen szeretne egyedül lenni, egyszerűen csak nem tudja, hogyan kerüljön közel másokhoz anélkül, hogy magának vagy a többi állatnak ártson. Ismerősen hangzik? Mi is naponta alkalmazzuk a támadás–visszahúzódás stratégiát. Megvannak a magunk kis tüskéi, mint a pletyka, a harag, a büszkeség, a versengés, a tapintatlanság, irigység és leuralás. Ha ezekkel másokra célzunk, ártunk a kapcsolatoknak, megsebzünk másokat, és magányosak leszünk.
A lényeg ez: bár nem mindig könnyű megvalósítani, de még a tarajos sülöknek is ki kell jönniük valahogy egymással, hogy a következő nemzedék születését biztosítsák. Más lehetőség nincs, különben kihalnak. Húzd hát be tüskéidet, és kérd Istent, hogy segítsen szeretetteljes kapcsolatokat kialakítani a környezetedben lévő többi tarajos süllel!
Ez nem csupán jó ötlet – életbevágóan fontos a depresszió legyőzéséhez!
„Senki sem lehet boldog,
ha csak magának él,
ha mindenben csak a maga hasznát keresi.
Másokért kell élned,
ha szeretnél magadért élni.”
(Seneca)
