Vannak napok, amikor semmi nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. És van, hogy hosszú hetekig, hónapokig is elhúzódik a kedvetlenség. Talán nem gondolnád, de az öröm nem mindig adott. Még azoknak sem, akik alapból vidám természetűek. Nehéz ujjongani, amikor sok a teher, szorítanak a határidők, fáradt vagy, hiányokkal küszködsz, folyamatosan elbátortalanítanak, vagy úgy tűnik, hogy minden egyre rosszabbra fordul. De azt tudtad, hogy az öröm választás kérdése is, nem csupán az érzelmeké? Persze várhatod ölbe tett kézzel, hogy majd történik valami, ami jó kedvre derít – de mi van, ha nem jön magától? Ilyenkor lehet proaktívan keresni a szívderítő pillanatokat, aztán szívvel-lélekkel ragaszkodni hozzájuk. Akkor is, ha a körülmények önmagukban nem indokolnák.
Amikor az örömöt választod, az nem azt jelenti, hogy úgy teszel, mintha minden rendben lenne vagy hogy letagadod a fájdalmat.
Az öröm nem ugyanaz, mint a kedvező körülmények által kiváltott jókedv. Ez inkább egy mélyebb megelégedés, ami az Úrban gyökerezik, az ő hűségében, abban, ami igaz marad, függetlenül attól, hogy épp mivel állsz szemben. Dönthetsz úgy, hogy leveszed a tekintetedet arról, ami nehéz és okokat keresel a hálára.
Az Úr öröme az erőd, de az öröm választása nem felszínes pozitivitás vagy valami eszement hurráoptimizmus, hanem lelki fegyelem, amely megváltoztatja a nézőpontodat és segít derűsnek maradni a nehéz időkben is.
Mindegy, mit érzel – ez a döntés meg tudja változtatni a szívedet! Csak helyezd az engedelmességet az érzelmek elé, és meglátod: a választott öröm megtapasztalható örömmé válik!
És most?
Azt nem tudod meghatározni, hogy mi történjen veled, de azt megválaszthatod, hogy mire fókuszálsz. Keresd tudatosan az örömöt, vedd észre az apró áldásokat, ünnepeld meg, ami sikerül! Koncentrálj arra, ami jó – és írd is le magadnak –, ahelyett, hogy azt listáznád, ami rossz, ami hiányzik, ami elkedvetlenít vagy ami akadályoz.
