A beláthatatlan időszakokkal az a baj, hogy az ember elkedvetlenedik már attól is, ha csak rájuk gondol. De nem véletlen, hogy Isten nem tárja elénk életünk minden egyes mozzanatát előre, hanem állomásról állomásra vezet. Ábrahám nem kapott részletes térképet, mint ahogy Mózes sem. A tanítványok nem tudták, hová tartanak, mire számítsanak, meddig lesznek úton, csak követték Jézust, amerre ment.
A Momo című meseregény egyik szereplője, az utcaseprő egy nagyszerű módszert talált a végeérhetetlen teendők kezelésére:
„Sosem szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő levegővételre, a következő seprűvonásra. És mindig csak a következőre. (…) Akkor örömöt szerez, ami fontos, akkor jól csináljuk a dolgunkat. Ennek így is kell lennie. (…) És akkor egyszer csak észrevesszük, hogy lépésenként az egész utcát megcsináltuk. Észre se vettük, hogyan, és nem fogytunk ki a szuszból.”1
Amikor bizonytalan, átláthatatlan időszakokon mész keresztül, akkor tudd, hogy nem neked kell kitalálni mindent: az Úr vezet majd szüntelen. Amikor hirtelen kell dönteni, bízz benne, hogy van egy biztonsági háló alattad: Isten a kopár földön is jól tart téged és csontjaidat megerősíti. Amikor aggodalmak fojtogatnak a jövőddel kapcsolatban, akkor kapaszkodj az ígéretbe: olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.
Ne stresszeld magad a távoli jövő miatt, csak kérd el Istentől a soron következő lépést, tennivalót, leckét! Meglátod: minden ki fog alakulni a maga idején.
És most?
Mindennek rendelt ideje van, olvashatod a Prédikátor könyvének 3. részében. Tudod, mit jelent ez? Hogy nem kell mindent ma megoldani. Nem kell mindent ma tudni. Nem kell mindent neked kitalálni.
Amikor érzed, hogy a pánik kezd föléd kerekedni, jusson eszedbe: csak a következő lépésre kell gondolnod, a következő „seprűvonásra”, mindig csak a következőre!
[1] Michael Ende: Momo, 4. fejezet: „A hallgatag öreg és a szószapora fiatal”)
