Egy legenda szerint a cseroki fiúknak át kellett esniük egy beavatási rítuson, ami abból állt, hogy az apja bevitte a serdülő fiút az erdőbe, bekötötte a szemét, majd magára hagyta. A srácnak egész éjjel egy fatönkön kellett ülnie, és nem volt szabad levennie a szemkötőt, amíg a reggeli nap át nem sütött rajta. Az erdő rémisztő volt, a fiú mindenféle zajt hallott, de nem kiálthatott segítségért. Ha kibírta az éjszakát anélkül, hogy összeomlott volna, akkor attól kezdve felnőttnek tekintették.
Az embert próbáló éjszaka után előbújt a nap, s az indián fiú levehette a szemkötőt. Ekkor látta meg, hogy nem volt egyedül: az apja ott ült mellette egy törzsön, és egész éjjel őrködött, hogy megvédje őt minden veszélytől.1
Rémisztő, de nem veszélyes – időnként te is ilyen helyzeteken mész keresztül. Van, amikor csak a legvégén derül ki, hogy nem is volt igazi ok a félelemre. Meg hát vizsga után bátor a diák! És igen, tudod, hogy Isten velünk van, nem hagy el, vigyáz ránk… Csak aztán jön a következő helyzet, és az mindig nehezebb és bonyolultabb, mint az előző volt.
De tényleg, miért nem elég annyit tudni, hogy Isten jelen van, és hogy ő megőriz minden bajtól? Most, ebben a pillanatban is tud mindent előre, minden helyzetre fel van készülve. Ha elesnél, ő elkap. Ha elrontanád, ő kijavítja. Ha nem tudod, majd ő megtanítja neked.
„Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében” – mondja Pál (Efezus 6:10). Ennél nagyobb biztonságot nem adhatnak se a saját képességeid, se mások ereje, tapasztalata, se szerencse, se pénz, hatalom vagy hírnév.
És most?
Ha úgy gondolod, hogy védtelenül kell szembeszállnod az elemekkel, akkor csak olvasd tovább az Efezusi levél 6. részét. A 11–17. versekben meglátod, hogy Isten nem akar csupaszon kiállítani a harcmezőre.
Ismerkedj meg a fegyvereiddel, és ha mélyebben érdekel, itt hallhatsz többet róluk.
[1] https://www.youtube.com/watch?v=KQmlihXlBKE&t=1s
