A paraszt és a felesége egérfogót vásárolt. Amikor az egér ezt meglátta, kiszaladt az udvarra, és kiáltozni kezdett: „Egérfogó, egérfogó!” A tyúk azt válaszolta: „Tudom, nagyon félsz, de nekem nincs mitől tartanom”. A disznó így szólt: „Engem ez nem érint, de persze gondolok rád.” Az ökör így felelt: „Sajnállak, de nem tehetek érted semmit, az egérfogó nem az én problémám!” Még azon az éjszakán nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony kiment megnézni, a sötétben nem látta, hogy mérges kígyó esett a csapdába. Az állat megmarta, az asszony kórházba került. „Főzz neki húslevest!” – tanácsolta a szomszéd. Az ember levágta a tyúkot, erőlevest készített, de nem segített. „Hurkát ennék!” – mondta egyszer az asszony. A paraszt szaladt az ólba, levágta a disznót, hogy teljesítse felesége óhaját, de ez sem hozott gyógyulást, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek, a paraszt levágta az ökröt, hogy a temetési toron mindenki jóllakhasson. Az egér azóta is messziről elkerüli az egérfogót, és azon gondolkozik, kinek a baja ez.
Sokkal jobban össze vagyunk kötve egymással, mint gondolnánk. Isten úgy alkotott meg minket, hogy a legtöbb probléma nem kizárólag csak az enyém vagy csak a tiéd, hanem a miénk, mindannyiunké.
Krisztus törvénye a szeretet, és ez azt jelenti, hogy odafigyelünk, vigyázunk egymásra, segítünk egymásnak. Akkor is, ha nem ismerjük közelről a másikat, ha épp nem vagyunk jóban vele, vagy ha nem fűződik különösebb érdekünk hozzá.
És ez több, mint jófejség: ebből látják meg, hogy Krisztus benned él.
És most?
Tapasztaltad már, milyen az, amikor elmennek melletted, és észre sem veszik, hogy bajban vagy? Vagy amikor hiába kérsz segítséget, a másik csak megvonja a vállát, mint Phoebe a Jóbarátok c. sorozatban: „Segítenék, de nem akarok”.
Ha neked rosszul esik, akkor másnak sem vicces, hát ügyelj rá, hogy te ne légy ilyen! Mindenkit nem tudsz megmenteni, de valamit mindig tehetsz másokért.
