Zalán szeretett írni, de erről senkinek nem beszélt. Egy nap az osztályfőnök bejelentette, hogy a suli indul egy országos tehetségkutatón, aminek „Fiatal hangok” a címe. Zalán hosszas tépelődés után beadta az egyik versét, de a szerző nevét nem írta oda. A döntő napján több százan ültek a nagy színházteremben: tanárok, diákok, zsűritagok. Amikor Zalán elkezdte olvasni a versét – reszkető hangon, de hittel – a teremben néma csend lett. Amikor megkérdezték, ki a vers szerzője, ő halkan ezt válaszolta: „Én írtam.” A közönség állva tapsolt, a zsűri pedig különdíjat adott neki: „A hang, akit meg kellett hallani.”
Talán te is azok táborát erősíted, akikben ott lapul valamilyen tehetség, de nem merik megmutatni. De mi van, ha olyan dolgot zársz el mélyen magadban, ami Isten kezében fegyver, gyógyszer vagy mentőöv lehetne? Mi van, ha a benned lévő kincsek valaki számára a túlélés zálogai?
Isten népe királyt akart választani, és a sorsvetés Saulra esett, de amikor keresték, nem találták. Amikor az Úr lebuktatta, és előhozták őt, egy fejjel kimagaslott mindenki közül. Akkor Sámuel ezt mondta: „Látjátok, hogy kit választott az Úr! Hiszen nincs hozzá hasonló az egész nép között!” (1Sámuel 10:24).
Ne bujkálj a holmik között, ha Isten arra hív, hogy kiemelkedj a többiek közül!
Akit Isten kiválaszt, arra feladat vár, és az Isten nevére fog dicsőséget hozni, ha teszi, amit kell. Nem baj, ha még nem tudod, mi a nagy terv. De azt hinned kell, hogy azért kaptál tehetséget, hogy másokat építs, gazdagíts. Ne téveszd össze a kishitűséget a szerénységgel! Azért vagy jó valamiben, mert szükség van rá.
És most?
Az elhívás nem mindig zökkenőmentes, néha csak szükséghelyzetekben látszik igazán, hogy ki vagy, mire születtél. Ezt Pip történetéből is megláthatod ebben a rövid animációs filmben.
