Képmutató – mondtad már ezt valakire? Tudod egyáltalán, mit jelent?
A görög „hypokrites” szó eredetileg színészt, színpadi előadót jelentett. Az ókori színészek szó szerint álcát, maszkot viseltek, így alakították a különböző szerepeket. Tehát a „képmutató” alapvetően azt jelenti, hogy az illető másnak mutatja magát, mint aki valójában.
Jézus gyakran használta a „képmutató” szót, és három konkrét területtel kapcsolta össze: az adakozással, az imádkozással és az ítélkezéssel.
A Máté 6:2 lényegében azt mondja: ne kürtöld világgá, ha segítesz valakinek, csak azért, hogy jobb színben tüntesd fel magadat. A Máté 6:6 azt tanítja, hogy amikor bensőségesen imádkozol, az közted és Isten között történjen, ne másoknak szóló előadás legyen. A Máté 7:2–5 pedig arra emlékeztet, hogy nem vagy tökéletes, ne próbálj jobbnak látszani mások hibáinak a felnagyításával.
Amikor emberek között vagy, mindig nagy a késztetés, hogy valahogy kicsikard az elismerésüket, elfogadásukat. Időnként azt gondolhatod, hogy ha nem felelsz meg az elvárásoknak, akkor nem fognak szeretni – kinevetnek, lenéznek, kiközösítenek, mert értéktelen vagy. De ez egyszerűen nem igaz. Különbözőek vagyunk: másképp fogalmazunk, máshogy fejezzük ki az érzéseinket, másban vagyunk ügyesek, de mind ugyanolyan értékesek vagyunk.
A mai üzenet tehát ez: ne légy képmutató, nincs rá szükséged. Légy őszinte, ne játszd meg magadat csak azért, hogy lenyűgözz vagy megtévessz másokat! Engedd, hogy a valódi énedet lássák, az igazi értékeidet ismerjék!
Többet ér ez, mint bármilyen színjáték.
És most?
„Hazudtál, totál kamu vagy” – ez az a mondat, amit biztosan nem szeretnél hallani, de főleg az ellenfeled vagy a legjobb barátod szájából.
Nézd meg az Életem nyara című filmet, és próbáld megtalálni azokat a pontokat, ahol a főszereplő felvállalhatta volna a valódi énjét!
Te mit mondtál vagy tettél volna az ő helyében?
