Hogy állsz a matekkel?
2 + 4 × (5 - 2)² ÷ 2 = ?
Az ilyen típusú példákon rengetegen elhasalnak. Pedig ezek nem is bődületesen nagy számok. Az osztás vagy négyzetre emelés meg már egy hetedikesnek is csípőből megy. És mégis: nem mindenkinek 20 lesz a végeredmény.
Nem csoda. Itt már befigyel egy könyörtelen agyfacsaró: a műveletek sorrendje.[1] Ha ezt a szabályt nem tartod be, hiába végzel el minden műveletet: az eredmény, amit kapsz, nem lesz helyes.
Miért is érdekes ez?
Tele van a világ nagyszerű emberekkel, akiknek hatalmas szívük van, kőgazdagok, tehetségesek, sikeresek. Egyetlen dolog nincs a helyén az életükben: az Istennel való kapcsolatuk.
De a műveletek helyes sorrendje nélkül nem kapsz helyes végeredményt.
Nem csak a matematikában, a való életben sem.
Ha nem Istené az első hely az életedben, bármit is érsz el, a végén üresnek fog tűnni.
Ha nem Isten az első, semmi nem fog igazán boldoggá tenni.
Ha nem Isten az első, akkor egy idő után semminek sem lesz értelme.
Viszont, ha Isten az első (mindenben), akkor minden más is a megfelelő helyre kerül.
Ez a sorrendváltás azonban nem történik meg automatikusan. Neked kell döntened róla minden egyes esetben. Minden megszólalásnál. Minden válaszreakciónál. Minden választásnál.
Ha automatára állítod az agyadat, Isten vissza fog csúszni a sokadik helyre, és minden fontosabb lesz, mint az ő akarata.
Eredményt így is kapsz – csak az nem lesz helyes.
És most?
Valaki egyszer így fogalmazott: Ha okos vagy, az egy nulla. Ha tehetséges is vagy, az egy másik nulla. Bármiben vagy zseniális, az mind egy-egy nulla. De ha Jézusé az életed, a sok nulla elé egy egyes kerül. És az úgy már nagyon nagy érték.
Hallgasd meg ezt az Ararat Worship-dalt, és gondold át: van olyan területe az életednek, ahol Jézus háttérbe szorult? Ha igen, mit fogsz tenni azért, hogy visszakerüljön az őt megillető helyre?
[1] A műveletek sorrendje: 1. zárójelek feloldása (belülről kifelé) 2. hatványozás és gyökvonás 3. szorzás és osztás (balról jobbra), 4. összeadás és kivonás (balról jobbra)
