„Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” (Lukács 10:36)
Jézus elmondott egy történetet egy zsidó emberről, akit úton Jerikó felé kiraboltak, megvertek és a sorsára hagytak. Két másik zsidó – mindkettő szolgálattevő – segítségnyújtás nélkül haladt el mellette, mígnem végül egy samaritánus mentette meg. A zsidó nép körében nem volt utálatosabb nemzetség a samaritánusoknál. Nyíltan átkozták őket a zsinagógában, és megtiltották számukra a templomi istentiszteleteken való részvételt.
Amit ez a samaritánus itt tesz, az egyszerűen hihetetlen. Minden erőforrását – a ruháját, olaját, borát, idejét, szamarát, pénzét és energiáját – felhasználja, csak hogy a lehető legjobb ellátásban részesítse ezt a bajba jutott zsidót. Még az életét is kockára teszi azzal, hogy beviszi a sérült férfit egy zsidó területen lévő fogadóba. Mindennek tetejébe soknapi szállását és élelmezését is kifizeti a fogadósnak, sőt megígéri, hogy visszajön majd és az esetleges további tartozását is maradéktalanul megtéríti. Ez kulcsfontosságú volt akkoriban, ugyanis akik nem rendezték a számlájukat, azokat rabszolgának is eladhatták a fogadósok. Jézus e szavakkal fejezi be a történetét: „Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?”
Nincs olyan törvény, amely jóságra kötelezne téged az embertársaid iránt, Krisztus szeretete azonban igenis kötelez. Amint látod, nem attól lesz valaki a felebarátod, hogy veled egyező a bőrszíne vagy a hitvallása, hanem attól, hogy szükségben van. Így imádkozz hát: „Adj nekem, Uram, bátorságot felismerni rászoruló felebarátaimat és segíteni rajtuk!” Isten mindig válaszol az ilyen imákra.
