Pál ezt mondta egy a legtöbbünk számára ismeretlen tanítványról, Epafrászról: „Epafrász… mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami Isten akarata. Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek” (12–13. v.). Jakab így ír: „Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab 5:16). A buzgóság szenvedélyességet jelent.
Joshep Hall püspököt, a XVII. századi anglikán lelkészt a londoni Tower börtönébe zárták a hite miatt. Élete utolsó éveit egy vidéki farmon töltötte, ahol áhítatos könyveket írt. Az imádságról a következőket jegyezte meg: „Ha csak egy kicsit húzzák fel az íjat, nem jut messzire a nyílvessző, ám ha egészen megfeszítik, sebesen száll és mélyre hatol. Ugyanígy van az imádsággal is: ha csak közömbös ajkakról csordogál, földre hull a lábunk előtt. A szavak áradatában rejlő lendület és erős vágy juttatja el a mennybe, s így hatol át a felhőkön.
Nem az imáink aritmetikája, azaz hogy mennyi van belőlük; nem az imáink retorikája, azaz hogy milyen ékesszólók; nem az imáink geometriája, azaz hogy milyen hosszúak; nem az imáink zeneisége, azaz hogy mennyire cseng jól a hangunk; nem az imáink metodikája, azaz hogy mennyire szabályosak; és nem is az imáink teológiája, azaz hogy mennyire kifinomult tanításon alapulnak, az, ami Istent érdekli. A lélek buzgósága által érnek célba.”
Az Úr megválaszolja azoknak az imáit, akik szenvedéllyel imádkoznak. Vedd hát komolyan az imádkozást és add át magad neki egészen!
