Jack Handey ezt írja Deep Thoughts [Mély gondolatok] című könyvében: „Csak ültem ott, ahogy a lámpa pirosról zöldre, majd sárgára váltott, aztán meg vissza pirosra, és közben az életről gondolkodtam. Vajon nem csak dudálásból és kiabálásból áll az egész? Néha bizony úgy festett.” Sokszor úgy várunk zöld lámpára, hogy az már régen világít.
„Aki engem követ... övé lesz az élet világossága” – mondta Jézus. Hogy mikor válik világossá előtted az út? Amikor hitben megteszed az első lépéseket. Nem azt szorgalmazzuk, hogy gondolkodás vagy imádkozás nélkül hozz döntéseket. Tudnod kell, hogy Isten hív-e valamire vagy sem, ám ha túlzottan félsz attól, hogy hibázol, végül a helyes lépést sem fogod megtenni. Bölcsen teszed, ha gondolkozol, de ne gondold túl a dolgot. A túlzott elemezgetés lelki paralízishez vezet. Egy lelkész ezt így magyarázza: „Ha a logika segítségével próbálsz rájönni Isten akaratára, sosem fogsz hitben kilépni. Hogy miért nem? Azért nem, mert Isten akarata nem logikus, hanem teologikus.” A „theosz” szó jelentése „Isten”. Aki tehát „teologikusan” cselekeszik, az Istennel is számol.
A lelkész így folytatja: „Ezért nem jön ki mindig az eredmény a mi emberi számológépünkkel. A Szentlélek indíttatása nem mindig tűnik értelmesnek a logikus bal agyféltekénk számára, sőt: az Istentől jövő ötletek gyakran ostobaságnak tűnnek. Ilyenkor hagynod kell, hogy a Szentlélek felülírja, amit az eszed diktál.”
Jézus tanítványai két dolgot csináltak: csodákat tettek és hibákat követtek el. Ha nem lettek volna készek hibázni, soha nem tapasztalták volna meg a csodák örömét. Ha tehát zöld a lámpa, indulj!
