Vajon miért tett fel Jézus ilyen megdöbbentő kérdést egy mozgássérült embernek: „Akarsz-e meggyógyulni?” Hiszen mindenki meg akar gyógyulni – vagy mégsem?
Kay Arthur elmesélte, hogy egyszer elhaladt egy koldus mellett Jeruzsálem óvárosában. A férfi lábán felhúzódott a nadrág, és kilátszottak borzalmas sebei. Kay ezt írja: „Nővér vagyok, úgyhogy a szívem azonnal megálljt parancsolt nekem. Lehajolva pajzsként akartam védeni a nyílt sebet a portól... Muszáj, hogy valaki kitisztítsa, lefertőtlenítse és bekötözze! A barátnőm azonban gyengéden megragadta a könyökömet és noszogatott, hogy menjünk tovább. Turista voltam és járatlan ezekben a dolgokban. Később megtudtam, hogy ez az ember nem akar meggyógyulni, mert a sebéből él! Még egyszer, utoljára visszanéztem... és egy olyan embert láttam, aki sosem lett azzá, akivé lehetett volna.”
Az a férfi a hordágyon harmincnyolc éve feküdt már tehetetlenül a Betesda medence mellett. Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy egy probléma életformává váljon? „Kelj fel... és járj!” (8. v.) – mondta neki Jézus. Ha neked is ezt mondja, az azt jelenti, hogy ideje felkelned és munkához látnod – szülőként állnod a gyermekeid mellé, társként a férjed vagy a feleséged mellé, aktív tagjává válni a közösségednek, és megoldássá lenni valaki problémájára. Másképpen: ideje felelősséget vállalnod az életedért.
Hagyod, hogy a múltbeli vagy jelenlegi körülményeid megakasszanak és ne engedjenek előrelépni? Ha Jézus megkérdezné tőled, hogy akarsz-e meggyógyulni érzelmileg, testileg és lelkileg, mit felelnél neki? Engedd, hogy még ma meggyógyítson!
