„Ki is volna a mi... örömünk, koronánk..., ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor?” (1Thesszalonika 2:19)
A Bibliában említett második korona az öröm koronája, melyet azok nyernek el, akik Krisztushoz vezetnek másokat. Ennek az igeversnek a hátterét az ApCsel 17-ben találjuk, ahol arról olvasunk, hogy miként érkezett meg Pál Thesszalonikába. Bement a zsinagógába, „és három szombaton is vitába szállt velük az Írások alapján. Megmagyarázta... nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy »ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek«” (2–3. v.). Hallgatói közül többen is megtértek, köztük sok istenfélő görög és jó néhány előkelő asszony is – így jött létre ott egy gyülekezet. Amikor később levelet írt nekik Pál, úgy fogalmazott, hogy ők lesznek a koronája Krisztus visszatérésekor.
Mindannyiunknak követnünk kellene az egyik legnagyobb XX. századi lélekmentő, Bill Bright példáját, aki így vallott magáról: „Noha sokezer embernek beszéltem Krisztusról az évek során, meglehetősen zárkózott ember vagyok, és nem mindig megy könnyen a bizonyságtevés. Mégis rendszeresen gyakorlom, és erre biztatlak téged is: gondolkodj úgy, hogy ha néhány pillanatnál több időt töltesz kettesben valakivel, akkor Isten helyezett mellé azért, hogy beszélj arról a szeretetről és megbocsátásról, amelyet megismerhet, ha hisz Jézus Krisztusban.” Mikor osztottad meg utoljára valakivel az evangéliumot? Valahányszor így teszel, az Úr már készíti számodra az öröm koronáját.
