Az ötödik korona a dicsőség koronája. Péter így ír: „A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem – mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a jövőben ki fog nyilvánulni –: legeltessétek Isten rátok bízott nyáját. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; nem uralkodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak példaképei. S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját” (1–4. v. KNB). Ez a korona, úgy tűnik, kifejezetten a lelkipásztoroknak és keresztyén vezetőknek készül, ami azonban nem azt jelenti, hogy hivatalosan kinevezett lelkésznek vagy vezetőségi tagnak kellene lenned az elnyeréséhez.
Egy lelkipásztor így magyarázza: „Lehet, hogy egy házicsoportot vezetsz. Lehet, hogy a családod a nyájad... Esetleg a vasárnapi iskolai csoportod... Az Úr sokszor bízza ránk mások lelki jóllétét és fejlődését, és micsoda lehetőség ez a szolgálatra!”
Felmerülhet bennünk a kérdés: mégis mihez kezdjünk ezekkel a koronákkal? A Jelenések 4:10–11 egy csodálatos istentiszteleti alkalomról ír, amelyre akkor kerül majd sor, amikor megérkezünk a mennybe. „Leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom.” Képzeld csak el, hogy ott térdelsz az Úr előtt, és annyira eltölt a hála mindazért, amit érted tett, hogy leteszed a lába elé a koronádat.
