„Egy asszony, akinél valódi és drága nárdusolaj volt egy alabástromtartóban..., ráöntötte az olajat Jézus fejére. Némelyek pedig maguk között bosszankodtak: Mire való az olajnak ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna adni... és a pénzt szétosztani a szegényeknek. És korholták az asszonyt, de Jézus ezt mondta: Hagyjátok őt! ...azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre. Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.” (3–6,8–9. v.)
Figyeld meg, hogy Jézus két dolgot mondott erről az asszonyról.
- „Azt tette, ami tőle telt…” (8. v.) Ez szembemegy a bennünk lakozó büszkeséggel, amely el akarja hitetni velünk, hogy ha nem tudunk valami nagyszerűt tenni, amit észrevesznek és ünnepelnek az emberek, akkor nincs is értelme bármibe belefogni. Teréz anya egyik mondása ez volt: „Nagy dolgokra nem mindenki képes, de kis dolgokat nagy szeretettel bármelyikünk megtehet.”
- „Amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.” (9. v.) Kétezer évvel később még mindig beszélünk arról, amit tanított nekünk. S hogy mi volt az? A kedvesség! Sem műveltnek, sem kifinomultnak, sem gazdagnak nem kell lenned ahhoz, hogy gyakorolhasd.
Bill Borden hátat fordított a családi vagyonnak és szolgált a Yale hallgatói, az árvák, az özvegyek és az utcán élő alkoholisták felé. Halála előtt ezt írta: „Fenntartás, visszavonulás és megbánás nélkül éltem.” Fenntartás nélkül: azaz semmit sem tartva meg magának; visszavonulás nélkül: vagyis soha meg nem hátrálva; és megbánás nélkül: azaz mindenkor Istent és az embereket szolgálva, amiért biztos jutalom várt rá a mennyben – és vár ugyanígy rád is (ld. 2Timóteus 4:6–8).
