Amikor elvesztettél valakit, akit szerettél
Imádkozz és fedezd fel a változást! - 24. nap
„Ahogyan az anya vigasztalja fiát,
úgy vigasztallak én titeket.”
(Ézsaiás 66:13)
Szerettünk elvesztésének fájdalma, a szeretett személy hiánya már-már kibírhatatlan erővel tud ránk nehezedni. Ekkor az emberi vigasztalás sokszor semmit nem ér – sokkal mélyebb, a szívünk mélyéig ható szeretetre, vigaszra van szükségünk. Ezt csak Istennél találjuk meg. Segíthet, ha mellettünk állnak emberek, de az Úr vigasztalása mindennél többet ér, ahhoz semmi nem hasonlítható. Ha ebben az időszakban gyásszal kellett szembenézned, bátorítalak, hogy keresd az Urat a következő imában. Ő természetfeletti módon emel ki a szomorúság, hiány, fájdalom gödréből. Betakar, befedez téged, és úgy vigasztal meg, ahogyan arra most szükséged van.
Uram, a szívem vérzik, olyan fájdalom szaggatja, amilyet soha azelőtt nem ismertem! Ma reményre, segítségre van szükségem. Jó szándékú emberek kedves szavakat mondanak, de szeretetük nem ér el lelkem mélyéig, ahol annyi fájdalom van. Elveszettnek és magányosnak érzem magam. A halál véget vetett mindennek, amink volt, és amik voltunk együtt: egy test, egy gondolatvilág, egy lélek.
Atyám, szükségem van rád, nem akarok egyedül szembenézni a világgal! Húzz vissza gyászom sírgödrétől! Enyhítsd a fájdalmat, amit érzek, amikor minden, amit látok, rá emlékeztet. Szabadíts meg a bűntudattól, amit olyan dolgok miatt érzek, melyek bárcsak másként lettek volna közöttünk. Segíts felismernem, hogy ő megértette azokat a dolgokat, amiket többször kellett volna kimondanunk.
Te azt mondtad: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket”. Küldd el vigaszod, mert te vagy az Egyetlen, aki megérti, mit élek át most, ezért rád támaszkodom. Hozd el jelenléted fényét ebbe a sötétségbe, ahol most vagyok! Állíts helyre irgalmad gyengédségével, amíg újra erős és egész leszek. Köszönöm, hogy mellettem vagy a nap minden percében. Krisztus nevében. Ámen.
