Egy lelkipásztor ezt írja: „Mind azt szeretnénk, ha minden napunk jó lenne, de ha így lenne, nem is léteznének jó napok, mivel nem lennének rossz napok, amelyekkel összevethetnénk őket... A betegség segít értékelni az egészséget. A kudarc segít értékelni a sikert. Az adósság segít értékelni a vagyont. A nehéz idők pedig segítenek értékelni a jó időket... A megpróbáltatás gyakran a lehetőség melegágya, mert ki tudja hozni belőlünk a legjobbat... A megpróbáltatás sokszor álruhába bújtatott áldás.
Álmodozunk a súlytalanság állapotáról. Elképzeljük, milyen lenne az élet problémák, gondok és kihívások nélkül. Biológiai szempontból azonban a súlytalanság veszélyes az egészségünkre nézve. A súlytalanságban töltött idő az űrhajósoknál komoly egészségügyi szövődményeket okoz. Ellenállás hiányában csökken az izomtömegük és a csontsűrűségük, megemelkedik a pulzusuk, heves szívdobogásuk támad, a Föld légkörébe való visszatérés után pedig alig tudnak járni.
Álmodozhatunk a súlytalanságról, de valójában egy egészséges adag ellenállásra van szükségünk. Isten gyakran azokat használja leginkább, akik a legtöbb nehézséget élték át. Lehet, hogy... nem egészen ezt akartad hallani, de ez az igazság. A megpróbáltatások alkalmasabbá tehetnek bennünket Isten szolgálatára.” Hogy miért? Azért, mert a megpróbáltatások közepette Istenhez fordulunk, Istenre hagyatkozunk és olyan módon ismerjük meg őt, ahogy egyébként nem tudnánk.
A Szentírás legdrágább isteni ígéretei közül több is így kezdődik: „Aki győz…” Nem véletlenül, hiszen a Biblia ezt mondja: „Azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez” (Dániel 11:32).
