„Aki azt az ajándékot kapta, hogy vezető legyen, az végezze szorgalmasan a feladatát!” (Róma 12:8 EFO)
A vezetők kinevelése kettős kihívást rejt magában:
- A feltörekvő vezetők sokszor már azelőtt szeretnék magukhoz ragadni a vezetést, hogy arra valójában készen állnának.
- A potenciális vezetőkből akkor lesz érett vezető, ha lehetőséget kapnak a kezdeményezésre.
Hogy mi szükséges ehhez? Megfelelő időzítés! Pál így ír: „A vezetők kinevezését ne hamarkodd el!” (1Timóteus 5:22 NLT). Ugyanebben a levélben azt tanácsolja, hogy a vezető „ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék” (1Timóteus 3:6). A nehézség tehát abban áll, hogy ha elsieted egy vezető kinevezését, elmaradhat nála a növekedés, ám ha halogatod, pedig már készen állna, az a növekedés akadálya lehet. Segíthet a helyes időzítésben, ha felismered: a gondolkodásmódodat a hiány vagy a bőség szemlélete határozza meg. Ha azt gondolod, hogy túl kevés forrás áll a rendelkezésedre, akkor habozol majd megengedni, hogy kockázatot vállaljanak a vezetőid, mert attól félsz, hogy helyrehozhatatlan károkat okoznak majd a hibáikkal. Ám ha úgy gondolkodsz, hogy korlátlan lehetőségeid vannak, Isten forrásai pedig kifogyhatatlanok, nagyobb készséggel vállalsz kockázatot és hiszel abban, hogy a hibák után helyre lehet állni. Belőled hogyan lett vezető? Úgy, hogy tapasztalatokat szereztél, és olykor hibáztál is, nem igaz? Így válnak vezetőkké mások is!
Garry Wills ezt mondta a vezetés szintjeiről: „A követőknek is van beleszólásuk abba, hogy hová vezetik őket. Az a vezető, aki erről elfeledkezik, hamarosan követők nélkül találja magát.” A lényeg ez: csak egy magabiztos vezető hajlandó másokat is bevonni a folyamatba.
