A Bibliában azt látjuk, hogy a legtöbb vezetőt „menet közben” képezték ki. Egy vezetési szakértő ezt mondja: „A csúcsvezetők akkor hagyják a nekik dolgozó vezetőket teljes mértékben részt venni a vezetés folyamatában, ha biztonságban érzik magukat. Ekkor nem fogják személyeskedésnek venni, ha a [közép]vezetők... megkérdőjelezik őket. Nem érezhetik fenyegetve magukat, csak mert mások is elmondják az ötleteiket. Amikor a náluk alacsonyabb szinten lévők... kockázatot akarnak vállalni, meg kell adniuk nekik azt a szabadságot, hogy sikerrel vagy kudarccal járjanak. A vezetés természeténél fogva kihívást intéz az idejétmúlt ötletek... a régi módszerek... [és] a dolgok aktuális állása ellen...
Az új vezetők kiképzésének az a titka, [hogy] ne vedd fenyegetésnek az új ötleteket, hanem engedj teret nekik – hátha jobbak a tieidnél. Ne lépj fel úgy, mintha mindenre nálad lenne a válasz és a megoldás, hanem húzódj inkább hátrébb, amikor kezdenek magukra találni az általad kinevelt vezetők. Helyezkedj a bölcs tanácsadó és a legfőbb bátorító szerepébe. Üdvözöld, ha a legjobb vezetőid újításokat és jobbító változtatásokat szeretnének. Végtére is... ezzel te is nyersz, és a szervezet is.
Milyen szerepet játszol a szervezeten belül? Mi vagy: „a szakértő” vagy inkább tanácsadó és támogató? Tedd fel magadnak a kérdést: »Olyan környezetet teremtek vajon, ahol bátran tehetnek fel kérdéseket, oszthatnak meg ötleteket és vállalhatnak kockázatokat az emberek?«”
Ha Isten országát akarod építeni, nem pedig a magadét, tudd, hogy Pál szavaiban találod a választ erre a kérdésre: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. Ő tett alkalmassá minket…” (5–6. v.).
