„Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a megroskadt térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek!” (Ézsaiás 35:3–4)
Mindannyiunknak szükségünk van bátorításra, amelyből önbizalmat és kitartást meríthetünk. Szavainkkal építjük vagy romboljuk a körülöttünk élőket.
Rebecca Barlow Jordan írónő így fogalmaz: „Az elsők között azt szoktam megkérdezni Jézustól minden reggel, hogy kit bátoríthatnék aznap és hogyan, ő pedig mindig hűségesen válaszol – gyakran Igéjén keresztül. Az egyik reggel, miután feltettem ezt a kérdést, az Ézsaiás 35:3–4-et olvasva egy gyakorlatias választ kaptam. Először is ezt mondja az Ige: »Erősítsétek a lankadt kezeket…« Vajon kiét? Talán a tanárokét, a fodrászokét, az édesanyákét, az írókét… a misszionáriusokét, a lelkipásztorokét és a szülőkét… Ezután a »megroskadt térdeket« említi. Megjelentek lelki szemeim előtt a nagyszülők és az idős korúak, a háborús veteránok, sőt a sportolók is, akiknek megviselte a testét az idő és az intenzív igénybevétel.
Az utolsó kategóriába, a »remegő szívűekébe« azonban bizonyára bárki belefér. Mindenkinek szüksége van erre az üzenetre: »Legyetek erősek, ne féljetek!« Nem szokott nehézséget okozni olyan embereket találnom, akiket bátoríthatok, ám abban van még mit fejlődnöm, hogy odafigyeljek Jézusra, és hűségesen meg is tegyem, amire indít… Csodálatos, hogy amikor igyekszem felemelni másokat, végül én is felüdülök. Kérd Jézust, hogy segítsen ma bátorítanod valakit! Engedd, hogy szóljon rajtad keresztül, és fogadd készséggel a válaszait!”
Pál ezt mondta a galatáknak: „tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Galata 6:10). Ha azzal töltöd meg a gondolataidat, hogy miként erősíthetnéd mások hitét, meglepődve tapasztalod majd, hogy közben Isten mennyire feltölt, és milyen gazdagon megáld téged is.
