Észrevetted már, hogy minél közelebb kerülsz valamihez, az annál könnyebben veszíti el a varázsát? Nagyon figyelnünk kell, hogy ne hagyjuk, hogy a rendkívüli dolgok is hétköznapivá váljanak számunkra.
Például amikor először álltál az óceán partján, valószínűleg lenyűgözött a csapódó hullámok szépsége. De ha az óceán mellett élsz, csak egy megszokott hellyé válhat. Nos, ugyanez igaz a kapcsolatokra is. Az emberek általában elfeledkeznek azokról a dolgokról, amelyeket régen nagyra becsültek és szerettek a kapcsolataikban. Az a házasság, az a barátság, az a családtag, akiért egykor olyan hálás voltál, megszokottá válik az évek folyamán. Azt gondoltad régen: Hűha! Milyen áldott vagyok, hogy ez a személy az életem része! De mostanra talán természetesnek veszed, egyszerűen azért, mert hozzászoktál ahhoz, hogy ott vannak ezek a személyek az életedben.
De ahhoz, hogy szeresd az életed, elengedhetetlen, hogy kedvedet leld azokban az emberekben, akiket Isten adott melléd, értékeld őket és hálás legyél értük. Isten a kapcsolatok Istene, és azt szeretné, ha felfedeznénk (vagy újra rájönnénk) milyen hatalom és öröm rejlik az erős kapcsolatokban. Legyen szó házasságról, barátságról, családi kötelékről – örömet arathatsz az életedben azzal, hogy egyszerűen nem feledkezel el arról, hogy a különleges emberek az életedben mennyire különlegesek is valójában!
Az egyik legveszélyesebb dolog, ami a házasságban történhet, ha a két ember természetesnek veszi, hogy ott a másik, és elveszítik az egymás iránt érzett megbecsülésüket. Az olyan mondatok, mint: Szeretlek! Nem tudok nélküled élni! Igazi áldás vagy számomra! egy idő után átalakul: Vedd fel a zoknidat! Befejeznéd a csámcsogást? Jobban a sarkadra kellene állnod! típusú kijelentésekhez. És a több száz másik dolog, amelyek miatt hajlamosak vagyunk panaszkodni, ha már nem értékeljük annyira a kapcsolatot, mint kellene.
De nem csak a házasságban történik ez meg. Természetesnek vehetjük a barátainkat, munkatársainkat, a testvéreinket vagy a főnökeinket – és még sorolhatnánk. De ha tényleg virágzó kapcsolatokra vágysz, amelyek értéket adnak az életedhez, ma van az a nap, amikor újra rátalálhatsz a megbecsülésre, amelyet ezek felé az emberek felé érzel – ma van az a nap, amikor dönthetsz úgy, hogy nem fogod magától értetődőnek venni azt, hogy ők vannak neked!
A hála nemcsak a kapcsolatokat teszi jobbá, hanem téged is! Az egyik olyan dolog, ami megakadályoz abban, hogy szeressük az életünket az, ha hagyjuk, hogy a rendkívüli dolgok átlagossá váljanak; vagy elkezdünk panaszkodni olyan dolgokkal kapcsolatban is, amelyekért egykor hálásak voltunk.
Ha szeretnél javítani egy kapcsolaton, kezdj el szolgálni az adott személy felé! Keresd a lehetőséget, hogyan tudnád betölteni a szükségeit! Szervezz olyan programokat, amelyekről tudod, hogy élvezné, még ha neked annyira nincs is hozzá kedved. Ez a szolgáló szív, és ez a fontos kulcs ahhoz, hogy újra felfedezd az örömöt a kapcsolatodban. Amikor látod meglepettségüket, hogy te milyen keményen dolgozol azon, hogy áldás lehessél számukra, akkor másképp nem is lehet, te is áldást nyersz!
Ha belegondolsz, Jézus szolgálatának minden része arról szólt, hogy az Ő óriási szeretetéből szolgált az emberek felé. Jézus mindenkit fontosnak tartott.
Pál azt mondta a Filippi 2:7-ben, hogy Jézus
„megüresítette önmagát [lemondott előjogáról és jogos méltóságáról], szolgai formát vett fel.”
Hiszem, hogy neked és nekem is Jézus példáját kell követnünk ma. Ahelyett, hogy arra várnál, hogy valaki más tegyen boldoggá téged, és töltse be a szükségeid, kérdezd meg Istentől, te hogyan tehetnél másokat boldoggá és tölthetnéd be a szükségeiket!
A legfontosabb kapcsolat, amiben valaha lehetsz, az Istennel való kapcsolatod. A Vele való kapcsolatod az alapja minden más jövőbeli kapcsolatodnak. Ezért gondolom, hogy a legjobb, amit tehetsz a másokkal való kapcsolataid javításáért, ha közel maradsz Istenhez, és jobban szereted Őt, mint bármi vagy bárki mást. Ez tesz képessé arra, hogy másokat is szeressünk.
Amilyen könnyedén magától értetődőnek vesszük, hogy mellettünk vannak emberek, olyan könnyedén vesszük magától értetődőnek azt is, hogy Isten ott van. Szánj egy percet arra, hogy végiggondold, mi mindent tett érted Isten – megmentett, megszabadított, átvitt olyan időkön, amelyekről nem gondoltad volna, hogy túléled, és feltétel nélkül szeret. Kérd tőle, hogy állítsa helyre az üdvösséged örömét!
Minden kapcsolatunkban számítanak a kimondott szavaink. Szeretnélek bátorítani, hogy mondd el a körülötted lévőknek, mennyire fontosak számodra! Fejezd ki nagyrabecsülésed akár egy rövid üzenettel, levéllel vagy képeslappal, vagy egy telefonhívással – vagy még jobb, ha személyesen teszed ezt meg, ha lehetséges! Ezek a szavak sokáig emlékezetesek lesznek, és minden egyes alkalommal, amikor ezt tesszük, erősödik a köztünk lévő kötelék. Még ma próbáld ki, hogy működik! Ha ezt teszed, újra megízlelheted a kapcsolat örömét, és sokkal jobban szereted az Istentől kapott életed!
A valódi szeretet áldozatról szól. Ha tényleg szeretsz valakit, kész vagy bármit feláldozni érte. Az áldozat nemcsak fájdalom és kényelmetlenség. Az egyik legjobb, legörömtelibb, legnagyobb jutalmat adó dolog, amit tehetsz az életben, ha hozol egy személyes áldozatot azért, hogy valaki más életét gazdagabbá tedd. Az, hogy kész vagy áldozatot hozni másokért, nem jelenti, hogy semmi időd nem marad magadra. Isten azt szeretné, ha gondot viselnénk magunkra, de azt nem akarja, hogy mi legyünk a világ közepe, önző és énközpontú életet élve. A Szent Szellem vezet majd abban, hogy megtartsd az egyensúlyt az életed minden területén, ha érzékennyé válsz az Ő vezetésére.
Sok dolog elmondható a szeretetről, de a szeretet egyik legfontosabb összetevője az önzetlenség.
Nem lehetsz egyszerre önző és boldog.
Csak az önzetlenségben találunk valódi békességre és elégedettségre. Ha elkezdjük keresni a módját, hogy áldozatokat hozzunk másokért, Isten közbelép, és betölti szükségeinket, míg mi örömmel munkálkodunk mások szükségeinek betöltésén.
Részlet Joyce Meyer: Élj úgy, hogy élvezd! c. könyvéből. Immánuel Kiadó.
