„Megrendítő volt!” – Így tért meg a Passió Barabása

Pietro Sarubbi szenvedélyes ember, és sosem félt színészi pályafutása során a kihívásoktól. Épphogy a kamaszkorba lépve elszökött otthonról, és csatlakozott egy cirkuszi csoporthoz. Később, a világot járva azt gondolta, talán majd lesz egy olyan hely, ahol elmúlik az a lelki ürességérzet, amitől szenvedett.

Belépett a kínai Shaolin kolostor szerzetesei közé, hogy harcművészetet tanuljon. De nem találta meg azt, amit keresett, úgyhogy saját elhatározásából némasági fogadalmat tett, és hat hónapon keresztül járta így Tibetet, hogy a buddhista megvilágosodás állapotára jusson. Ám létével kapcsolatos kétségei erőfeszítései ellenére továbbra is kínozták.

Szinte a kétségbeesés határán volt már, mikor Indiába ment meditálni; később az Amazonas vidékére ment, ahol megtanulta a portugál nyelvet. Ezzel párhuzamosan, egy-egy ilyen útja között színészi karriert épített…

Színészi pályafutása 18 éves korában színházi, reklám- és független olasz mozifilmes szereplésekkel kezdődött. A komédia műfajában merült el, de mindig volt benne egy kis kudarcérzés, hisz arra vágyott, hogy rendező legyen. „Úgy éreztem, egy bengáli tigris vagyok egy cirkuszi ketrecben, készen arra, hogy színre lépjen” – vallja be. Úgy tűnt, a szerencse végre rámosolyog, mikor másodszereplőnek választották a Corelli kapitány mandolinja c. hollywoodi filmbe (2001), de mégsem jött el a dicsőség pillanata, és a lelki ürességtől sem szabadult.

Elmondása szerint hónapokkal a film után kapott felkérést a sorsfordító forgatásra. „Egy nap csörgött a telefonom, felajánlottak egy szerepet Mel Gibson egyik filmjébe. A korábbi filmjeimben mindig negatív szerepet kaptam, úgyhogy azt hittem, most is akciófilmről lesz szó.” Azonban a film Jézus szenvedését, halálát és feltámadását készült megjeleníteni. Ez meglepte. „Sosem gondoltam volna, hogy valaha egy Krisztus szenvedéséről szóló filmben fogok szerepelni, mert nagyon távol voltam akkoriban az Egyháztól…” – emlékszik vissza.

Pétert akarta alakítani, úgyhogy nem leplezte csalódottságát, mikor Mel Gibson kifejtette, Barabás szerepét szánja neki. „Igazság szerint Péter apostolt akartam alakítani, de nem lelki okokból, hanem mert napi díjban jobban fizetett volna, és Barabás csak rövid időre bukkant volna fel. Úgyhogy arra hivatkoztam, hogy híres ember vagyok, és nem adhatnak nekem kis szerepet.” Végül mégis Barabás lett, és valami másnak a végére is pontot tehetett a rövid, bár egész életére kiható forgatás alatt…

Néhány nappal a jelenet forgatása előtt elbeszélgetett Mel Gibsonnal, aki szerette volna jobban elmagyarázni neki a szerepet: hogy Barabás nem egyszerűen egy, a zelóták csoportjába tartozó bűnöző. És hozzátett még valamit, ami megrendítette Sarubbit… Azt, hogy Barabás évekig börtönben ült, megkínozták, megtapasztalta saját határait, és „olyan bestiává torzult, aki már nem is használ emberi szavakat. A tekintetével beszél. Ezért választottalak téged… Sokat kutattam, és arra jutottam, te képes lennél megtestesíteni ezt a vadállatot, miközben a szíved mélyén ott rejtőzik a jó ember tekintete” – idézi Gibsont.

Pár nappal később, a forgatás során nagyon elgondolkozott, mikor kollégáját, Jim Caviezelt figyelte, aki Jézust alakította. Pár perc választotta el őket attól a jelenettől, mikor a nép megbocsát Barabásnak, és elítéli a Messiást…

Egyszer csak Pietro Sarubbi és Barabás a színész lelkében eggyé vált.

A jelenet folytatódott, és ő már nem alakította, hanem megélte, egész lényével átélte az eseményeket. Végre a tömeg kiáltásai elérték, amire vágyott! Őt, Barabást, szabadon engedték! Ahogy elindult lefelé a lépcsőn, tekintete keresztezte Jézus végtelenül gyengéd tekintetét…

Az olasz színész elmondása szerint attól a pillanattól fogva életében minden megváltozott. Az a béke, amit évekig, utazások tucatjai során keresett, egyszerre meglátogatta a lelkét.

„Ahogy rám nézett, nem volt a tekintetében gyűlölet, sem harag, csak irgalom és szeretet.”

Pietro Sarubbi megtérésével, melyet „Da Barraba a Gesù – Convertito da uno sguardo” (Barabástól Jézusig – megtérés egy tekintettől) c. könyvében mesél el, kezdetét vette az a korszak, melyben a hit ajándéka életének minden területét áthatja. A könyv végén saját értelmezésében ír a bibliai történetről, és elmeséli, miért hálás annak a személynek, Barabásnak, akit nem akart megtestesíteni… „Ő az az ember, akit Jézus megmentett a keresztre feszítéstől. Ő jeleníti meg az egész emberiséget.”

Forrás: Camino Catolico / 777 blog. Fordította: Hegedűs Anna.