Engedd el!
„…legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Efezus 4:32)
Néhány tudós egyszer arra vállalkozott, hogy egy igen ritka majomfajta egyedeit fogja be, majd élve és sértetlenül visszavigye őket élőhelyükre. Hogy ezt megtehessék, terveztek egy csapdát, egy szűk nyakú befőttesüveget, amibe egy marék diót helyeztek el. Amikor a majmok megérezték a dió illatát, érte nyúltak, hogy megszerezzék. Viszont ahogy megpróbálták kihúzni a mancsukat az üvegből, a dióval teli markuk már nem jött ki onnan. Csapdába estek; képtelenek voltak elmenekülni, mert nem voltak hajlandóak elengedni a diót.
Néha olyanok vagyunk, mint ezek a majmok, nem igaz? Nem tudunk megszabadulni a múltunktól, mert nem akarjuk elengedni. Rosszul bánt veled valaki? Mondtad azt magadnak: „Ezt soha nem fogom elfelejteni, amíg csak élek!”? Akár tudatában vagy, akár nem, nem te őrizgeted a neheztelést, hanem az tart fogva téged. Csapdában vagy. A neheztelés igazi áldozata az, aki magában hordozza azt. Te is ilyen hordozó vagy? A hosszan tartó gyűlölet az öngyilkosság egy lassú formája. Azt hiszed, a másiknak van szüksége arra, hogy megbocsáss? Gondold végig újra! Pál azt mondta: „Bocsássatok meg… olyan gyorsan és olyan teljesen… ahogyan Krisztus is megbocsátott nektek” (Efezus 4:32 TM).
Hogyan bocsátott meg Krisztus neked?
- Úgy, hogy közben te egy cseppet sem érdemelted meg;
- feltételek nélkül;
- annak teljes tudatában, hogy újra meg fogod bántani Őt.
„Akkor mi a megoldás?” – kérdezed. Bocsáss meg és felejtsd el! Több problémát felejtünk el, mint amennyit megoldunk. Megbocsátani annyit jelent, mint szabadon engedni egy foglyot, és rájönni, hogy a fogoly te magad voltál.
