A tékozló fiú példázata két fiú és az apjuk egymás iránti szeretetéről szól. A fiatalabbik szégyent hozott az apjára és egy disznóólban végezte. Úgy tért haza, hogy addigra mindenét elveszítette – kivéve az apja szeretetét. Nem számít hát, hogy ki vagy és mit tettél, Isten szeret téged és a családjában akar látni.
Jézus lenyűgöző dolgot mondott: „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (20. v.). Az ókori héber kultúrában úgy gondolták, hogy a futás méltóságon aluli viselkedés egy idősebb ember számára. A férfiak hosszú, leomló köntöst viseltek, melyet fel kellett húzniuk a csípőjük köré, ha futni akartak, így viszont kilátszott az alsóneműjük. Az apa azonban nem törődött azzal, hogy mit mondanak az emberek, csak a tévútra tért fiával foglalkozott.
Sajnos az idősebbik fia nem így érzett. Érted-e, hogy sok fiatalabb fivér miért van még mindig odakint a disznóólban és miért nem térnek be a gyülekezetbe? Azért, mert attól tartanak, hogy idősebb testvéreik az ítélet könyörtelen kardjával sújtanak majd le rájuk ahelyett, hogy a szeretet üdvözlő karját tárnák ki feléjük.
Az idősebb testvér arra áhítozik, hogy megbüntessék az öccsét, az apa azonban bocsánatot kínál helyette. Az idősebb testvér megszégyenítést követel, az apa azonban irgalmat gyakorol. Az idősebb testvér megbosszulná öccse tettét, az apja azonban inkább megbékélne vele. Íme a jó hír: akármilyen mélyre süllyedtél is, tudd, hogy amint visszatérsz, mennyei Atyáddal találod szemben magad, aki tárt karokkal vár és szerető szívvel ölel magához.
