Sajnos gyakran alábecsülünk vagy nem veszünk számításba embereket amiatt, amin keresztülmentek az életben. Olykor azért, amit másokkal tettek, máskor meg azért, amit ők szenvedtek el másoktól. Ha jártál már használtruhaboltban, tudod, hogy ott értékes dolgok is kaphatók mélyen áron alul, csak tudnod kell, mit keress. Jézus is ezt teszi.
Bármily elesett légy is, ő nem úgy tekint rád, mint aki „kiesett”. Péter annyira bánta, hogy megtagadta Jézust, hogy úgy döntött, visszatér korábbi hivatásához, a halászathoz. El tudod képzelni, miket pletykáltak róla a kikötőben? „Ő az a fickó, aki otthagyta Jézust!” Ha lelkipásztor lett volna, biztosan a lemondását követeljük, de az a legkevesebb, hogy onnantól kezdve nem érdekel bennünket a mondandója. Jézus mégis az elsők között kereste meg, és amikor rátalált, egy szóval sem említette neki a történteket. „Szeretsz-e engem?” – kérdezte meg tőle ehelyett háromszor is. Amikor Péter mindháromszor igennel felelt, ezt mondta neki Jézus: „Legeltesd az én juhaimat!” – arra utalva ezzel, hogy ő lesz a gyülekezet majdani pásztora és vezetője (ld. János 21:15–17).
Jézus messzebb látott Péter kudarcos múltjánál és a jövőjére tekintett. Nem érte meglepetésként, hogy Péter kudarcot vallott. „Ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!” – mondta neki korábban. Péter éppen abból a tapasztalatból merítve tudott később a leghathatósabban segíteni másoknak, hogy sikerült legyőznie a gyengeségét és átélte Isten helyreállító kegyelmét. Igen, Isten téged is megfedd, de csak azért, hogy helyreigazítson és szolgálatába állítson.
