„Bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen…” (Kolossé 3:13)
Lehetetlen bárkit is teljes szívvel szeretni, ha valaki másra közben neheztelünk. Nem tudsz teljes szeretetet adni, ha megosztott a szíved – márpedig a keserű szív ilyen.
„Nagyszerű ember a házastársam, de egyszerűen nem tudom szeretni” – gondolod talán. Nézz a felszín mögé! Talán az vált ki belőled ilyen reakciót, mert neheztelsz valakire, aki korábban megbántott. Ezért nem tudod a házastársadat sem szeretni, ami igazságtalan vele szemben.
Sok embernek minden oka megvan haragudni. A National Centre for Domestic Violence (Családon Belüli Erőszak Országos Központja, UK) felmérése szerint minden negyedik nő és minden hatodik-hetedik férfi lesz bántalmazás áldozatává élete során. Mégis el kell engedned a múltat, hogy a jelenben továbbléphess. Úgy tudod csak elkezdeni szeretni az embereket, ha a múltad magad mögött hagyod – ez pedig nem megy megbocsátás nélkül!
Bocsáss meg hát azoknak, akik megbántottak – nem azért, mert megérdemlik, hanem a saját érdekedben, hogy újra ép és egész lehessen a szíved. A múltad szereplői akkor árthatnak csak neked, ha megengeded nekik azzal, hogy továbbra is neheztelsz rájuk. Amikor haragszol valakire, neki adod a szíved, a figyelmed és a gondolataid egy részét. Tényleg neki szánod? Nem? Akkor vedd vissza – megbocsátással! Ahelyett, hogy újra meg újra felidéznéd a fájdalmad, inkább engedd el. És nem válogathatsz abban sem, hogy mit bocsátasz meg. A Bibliában ez áll: „bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (13. v.).
